azért az ember emberből van, na. és hiába próbál félretenni dolgokat, rosszul esik neki, amikor a háta mögött kibeszélik, kifejezetten "csúnya" dolgokat mondva, hogy a gyereket idézzem. most azon filózom, hogy ha ezt most kiírom magamból, az segít-e nekem abban, hogy felül tudjak ezen kerekedni... mert nem fontos, most nem kéne, hogy fontos legyen.
de én is emberből vagyok ám...
talán az a jó, amikor az ember soha vissza nem hallja ezeket. csak hogy ez szinte lehetetlen... így most maradok kicsit szomorú. főleg, hogy ha tudná, hogy én még ennek ellenére is segíteni akartam, akarok...
na hát ez van. a valódi élet. cseszheted a jóindulatodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése