- off -

na most kéne valami okosat írnom. a buli jó volt, a hajam rémes, a hangulatom pedig követi - szigorúan mélyrepülésben. nem látom át az értelmet most.

semmikülönös

a második aspirin hatott. végre másik irányba is tudtam fordítani a fejem. az álmosság és a nem túl jobb kedven sajnos nem tudott segíteni, de ezt majd kialszom. (remélem.)

holnap buli, tökre várom, sok szép ajándékom van és én nagyon szeretek ajándékozni. a fürdőszobából bé és manci vidám hangjai szűrődnek ki és ez nagyon jó érzés... valahogy vannak anyás és apás dolgok. én egyszerűen nem tudom úgy fürdetni a gyereket, ahogy bé. viccelődnek, verekszenek, főznek... még a haját is jobban mossa meg mint én :) (láv.)

csomagolnom kéne. de nincs mibe, mármint gyerek-mintás papír... ááááh. ki kell találnom valamit. (vagy tök mindegy?)

csupa "fontos" dolgokról írok. az igaziak helyett azt hiszem.

megpróbálkozom még egy aspirinnel. hátha az már hatni fog, mert ez kibírhatatlan.
nekem soha nem fájt a fejem, mit csinálnak azok, akiknek migrénjük van???????

nyavalyog-nyavalyog.

írok, mert lehet

mert ez a csodás kis gép nem kapcsolgat ki állandóan :)

aspirin ellenére is úgy fáj a fejem, hogy konkrétan hányingerem van tőle - ez igazán remek.
hatalmasat csatangoltam a gyerekjátékok között... és nagyon jó volt. szerintem nincs az az összeg, amit ne tudnék elkölteni. mondjuk én amúgy is, bármikor, bármennyit, ez nem újdonság.
találtam mancinak egy szép kis bélelt csizmát...  le volt értékelve, így természetesen nem tudtam ellenállni. a leértékeléseket nem annyira tudom nyomon követni, így mire a kasszához értem valahogy még olcsóbb lett, mindössze 1500 ft. vazze. nem tiltakoztam :)

egyébként meg. talán aludnom kéne. mondjuk egy napot.

péntek reggel...

szotyi szemeim vannak és fáj a fejem. de a bőgés néha olyan felszabadító. arra figyelmeztet, hogy mennyi minden van mostanában, amit elfojtok magamban. pedig ez soha nem volt rám jellemző. és lám, mégis.

kifejteni nincs most indíttatásom, lehet, hogy lesz majd egyszer. most kicsit élvezem a reggelt, már óriásit sétáltunk artúrral, isteni volt az idő, ragyogott a nap és közben kicsit csípett a levegő... imádtam. az új laptop pedig szuper. kicsit azért fáj a szívem a zenbook után, de az ember ilyen gyarló: igenis számít a külcsín, számít, hogy más színű ez, meg ilyenek. de mindegy. ennek is nagyon nagyon nagyon örülök. és már tegnap csináltam is egy spontán fordítást valakinek és jókedvemben, hogy félig készen van már ez a gép, pénzt sem kértem érte. (és akkor most együtt csodálkozzunk, hogy vajon miért nem élek ennél jobban? :)))))))))

hű, de fáj a fejem... mindegy, majd elmúlik... bé mindjárt hazaér, a takaró szélét is fel szoktam neki hajtani, hogy azonnal mehessen az ágyba... ezek olyan lényegtelen, ám mégis lényeges apró puha dolgok... szerintem csinálok neki reggelit is...

vékony jégen táncolok.

kedden

ma bábszínház volt a közösségi házban (ahol ősszel elsétálva a párás ablakon át belesve nyugdíjasok szoktak a klubban egymásba kapaszkodva táncolni lassan, megfontoltan a diet üdítős flakonok és házi pogácsák között...) olyan fajta előadás volt ez, amit én is élveztem és ildi a végén elkérte a csaj névjegyét. mert egyszerűen szuper jó volt, színvonalas, szeretetteljes. előtte és utána a csajok nagyot rohangáltak a templomkertben és én élveztem a napsütést és az arcfestés után ragyogó fejüket. olyan igazán szeretem-nap és délután volt.

csak érzem a feszültséget a holnapi nap miatt. ezért egyszerű oldáson gondolkodom. például elütöm mindennek az élét azzal, hogy ajándékkal fogok menni. nem nagy dologgal, csak mosolyt előcsalogató kicsi dísztökkel. (mivel én tök mániás vagyok, azt gondolom biztosan más is az.)

hát így gondolkodom, hogy talán így jó lesz ez az egész. szeretnék kompetensebb lenni, de lám vannak olyan emberi természetek, amelyek kifognak rajtam, pedig ez a kommunikáció dolog világ életemben az erősségem volt. hát óóóóóómmmmmm.

holnap három ügyfeles-munka randi és utána egy szülői értekezlet. szerintem fáradt leszek. és boldog, hogy este van. itthon...