a szürke ötven árnyalata - fél-kritika

fáj a torkom, a gyereknek meg folyik az orra, magam mellett tartottam éjjel, így azért könnyebb volt ötször felkelni orrot fújni és hisztit csillapítani. jó kis páros vagyunk így :) a torokfájás NEM jó dolog és kicsit nyűgös vagyok tőle, de mindjárt összeszedem magam és nekiállok a munkának. posta elintézve, kávé megölelgetve, a lakásra még rendrakás vár - aztán hajrá.

terápia: újra olvasok. így leglább alig netezek és a tévét sem nagyon nézem, inkább falom az oldalakat. k-tól kölcsönkértem a "szürke ötven árnyalatát", mert annyira odavan érte mindenki, én is szerettem volna elolvasni... egy nap alatt a háromnegyedénél tartok, ami egyfelől jó, mert olvastatja magát, másfelől a véleményem nem ennyire rózsás. telis tele van szex (sőt) jelenetekkel, amik egyébként tök jók - és gondolom ez húzta fel valami bestseller lista tetejére. ha azonban ezt a nyersséget leszámítanám, akkor nem sok történet és nem sok karakter maradna, inkább egy tiffany regényszerűség, abból is az egyszerűbb változat. de hát a nagy pornó jelenetek gondolom elvonják a figyelmet arról az apróságról, hogy egy regényben azért nem árt, ha legalább egy kicsit ki van dolgozva a karakter és legalább kicsit kevésbé valószerűtlen maga a történet (itt lép be tiffany :)))) de még nem értem a végére és várom, hátha lesz még benne valami extra, amitől jobban megértem az előkelő helyezését ama bizonyos listákon. kicsit egy hosszú és göndör hajú nő jutott eszembe a könyvet olvasva: csodaszép, minden tekintetet vonzó hajzuhatag. de ha azt levágnám róla, akkor ott maradna egy csúnyácska, önmagában érdektelen arc.

de kussolok, amíg a végére nem érek, mert még reménykedem a nagy áttörésben :)

egyébként az olvasás tényleg jó terápia. sok mindenre...

- off -

na most kéne valami okosat írnom. a buli jó volt, a hajam rémes, a hangulatom pedig követi - szigorúan mélyrepülésben. nem látom át az értelmet most.

semmikülönös

a második aspirin hatott. végre másik irányba is tudtam fordítani a fejem. az álmosság és a nem túl jobb kedven sajnos nem tudott segíteni, de ezt majd kialszom. (remélem.)

holnap buli, tökre várom, sok szép ajándékom van és én nagyon szeretek ajándékozni. a fürdőszobából bé és manci vidám hangjai szűrődnek ki és ez nagyon jó érzés... valahogy vannak anyás és apás dolgok. én egyszerűen nem tudom úgy fürdetni a gyereket, ahogy bé. viccelődnek, verekszenek, főznek... még a haját is jobban mossa meg mint én :) (láv.)

csomagolnom kéne. de nincs mibe, mármint gyerek-mintás papír... ááááh. ki kell találnom valamit. (vagy tök mindegy?)

csupa "fontos" dolgokról írok. az igaziak helyett azt hiszem.

megpróbálkozom még egy aspirinnel. hátha az már hatni fog, mert ez kibírhatatlan.
nekem soha nem fájt a fejem, mit csinálnak azok, akiknek migrénjük van???????

nyavalyog-nyavalyog.

írok, mert lehet

mert ez a csodás kis gép nem kapcsolgat ki állandóan :)

aspirin ellenére is úgy fáj a fejem, hogy konkrétan hányingerem van tőle - ez igazán remek.
hatalmasat csatangoltam a gyerekjátékok között... és nagyon jó volt. szerintem nincs az az összeg, amit ne tudnék elkölteni. mondjuk én amúgy is, bármikor, bármennyit, ez nem újdonság.
találtam mancinak egy szép kis bélelt csizmát...  le volt értékelve, így természetesen nem tudtam ellenállni. a leértékeléseket nem annyira tudom nyomon követni, így mire a kasszához értem valahogy még olcsóbb lett, mindössze 1500 ft. vazze. nem tiltakoztam :)

egyébként meg. talán aludnom kéne. mondjuk egy napot.

péntek reggel...

szotyi szemeim vannak és fáj a fejem. de a bőgés néha olyan felszabadító. arra figyelmeztet, hogy mennyi minden van mostanában, amit elfojtok magamban. pedig ez soha nem volt rám jellemző. és lám, mégis.

kifejteni nincs most indíttatásom, lehet, hogy lesz majd egyszer. most kicsit élvezem a reggelt, már óriásit sétáltunk artúrral, isteni volt az idő, ragyogott a nap és közben kicsit csípett a levegő... imádtam. az új laptop pedig szuper. kicsit azért fáj a szívem a zenbook után, de az ember ilyen gyarló: igenis számít a külcsín, számít, hogy más színű ez, meg ilyenek. de mindegy. ennek is nagyon nagyon nagyon örülök. és már tegnap csináltam is egy spontán fordítást valakinek és jókedvemben, hogy félig készen van már ez a gép, pénzt sem kértem érte. (és akkor most együtt csodálkozzunk, hogy vajon miért nem élek ennél jobban? :)))))))))

hű, de fáj a fejem... mindegy, majd elmúlik... bé mindjárt hazaér, a takaró szélét is fel szoktam neki hajtani, hogy azonnal mehessen az ágyba... ezek olyan lényegtelen, ám mégis lényeges apró puha dolgok... szerintem csinálok neki reggelit is...

vékony jégen táncolok.