már kábé 9-kor majdnem leestem a kanapéról a fáradtságtól, de aztán eszembe jutott, hogy ooooops, elfelejtettem egy mini fordítást és erre így maradtam. ébren. éjfélkor. már vagy fél órája megnyomtam a küldés gombot, de kicsit felébredtem tőle és itt ülök ebben a különös hangulatban. a fények gyönyörűek. az illatok jók. a hangok kevésbé :))))) tök menő lenne, ha leírnám, hogy valami andalító zene megy, de valójában a mosogép locsog és bé horkol a háttérben.
legalább ő tud aludni. szegény, nem tudom milyen éjszakája lesz a mini műtétei után, de drukkolok. és kicsit magamnak is, mert már nagyon rámférne egy JÓ alvás. de most tetszik a hangulat idelenn. karácsonyi hangulat alakul. jó lenne, ha több időm lenne rá és a készülődésre is. már novemberben igyekeztem elkezdeni, most meg mégis azt érzem, hogy kifogytam az időből. közös sütésre még mindig nem volt alkalmunk almával és a következő napokban sem lesz. holnap egész nap adventi koszorúkat fogok alkotni, azt mondjuk várom, aztán holnap után díszítés hajnaltól, leszedés estétől. almát nem tudtam megoldani ráadásul, így duplán izgalmas lesz.
de sebaj. megoldjuk. valójában mindig az ő kicsi göndör fejét sajnálom az egészben, bár nem tudja, hogy most épp mézeskalácsot kéne sütnünk és kézzel ajándékokat gyártanunk. imádom imádom imádom.
tegnap egy kis törött pogácsát és egy darab marcipánt szorongatott a kezében egész végig a kocsiban hazafelé a buliból. nem ette meg. hazaértünk és mondta, hogy ő ezt apának hozta... én meg a könnyeimmel küszködtem. olyan megható, olyan édes ez a gyerek és úgy általában véve az egész mindenség, ami körülötte van...
érzem, hogy most el fogok menni valami érzelgős irányba... félrehajtott fejjel ülök már... ismét majd' elalszom... megyek is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése