fel-alá mászkálok mint egy párduc a ketrecben, olyan ideges vagyok. abszolut nem vagyok hatékony itthon, nagy szám, hogy eljutottam odáig, hogy fő a leves. de a kupi érintetlen.
én értem, hogy kell a pénz. és értem, hogy ezért meg kell dolgoznom. és tudom, hogy nem lehet minden ügyfél tök jó fej... de vazze. EZ a stílus és EZ a pofa... nagyokat hallgattam a telefonban, annyira megrökönyödtem. aztán hazajöttem és szépen megírtam a véleményemet erről. teljesen normálisan. mert kell a pénz. de ha a szívemre teszem a kezem, nekem ÍGY nem kell pénz. se siker. se semmi. nem akarom, hogy a decemberem ilyen élményekkel legyen teli, mint anno a rendelőnél. azt semmi nem éri meg. én itt csendben elkészülődnék a karácsonyra inkább...
de egyelőre összeszorított fogakkal ülök. egyszer nyeltem. de azt érzem, hogy nincs az a pénz a világon, amiért még egyszer nyelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése