háztartási puffogás

elhatároztam, hogy rendbe teszem a kisszobát, amiből - kb. egy perc alatt - eladtam a két komódot... a biztonság kedvéért nyomtam egy helyre szavót - ami hat mint az állat, de ki is füstöl, olyan büdös. tehát most itt lenn dekkolok a kanapén és várom, hogy behatolhassak.

megint azt érzem mint oly sokszor, hogy gátol a kupleráj mellettem. és itt most nem a ház méretére szeretnék panaszkodni, hanem pár egyszerű tényre:
- mi ezzel az alaprajzzal ketten kezdtünk... aztán leválasztottuk a gyerekszobát és kicsit átrendeztük az egészet..
- de ettől még nem lett pl. tároló a kertben. vagy úgy egyáltalán sehol. ezért a kis szobát, ahol régen aludtunk, beáldoztuk tárolónak. igen ám, de az egyik fala hajlamos a penészedésre, ha nagyon rápakolunk, ezért nem polcozható vagy rámolható rendesen. ennek a vége pedig mindig egy kupi
- amit normál esetben egy tárolóban tartanál... na az nekünk mindenütt van. pl. három bicikli volt eddig benn a kisszobában és az én gardróbomban. ezeket most préseltük be a kocsiba, hogy bé szüleinek garázsában teleljenek, és egészen új távlatok nyíltak előttem most, hogy pl. be is tudok menni a saját szekrényemhez... talán a kisszoba is fellélegzik két bicaj nélkül...
- alma és bé (no meg artúr) képtelen rendet tartani a ruhái között, így minden nap egy káosszal indul és végződik... én meg lassan bedilizek a látványtól. mindenhol száradó ruhák (mert persze azok is csak a nappaliban tudnak, hol máshol, remek látványt nyújtva) és mindenhol tiszta ruhák vagy elpakolva, vagy széttúrva. szemlesütve megjegyzem, hogy amíg a bicaj az én gardróbomban állt, nekem is gyűlt egy hegynyi ruha az étkezőasztal körül...

frankón azt érzem, hogy kéne egy konténer, amibe kivágnám a fél lakást, hogy több legyen a hely és kevesebb a cucc. és mindezt persze mostazonnal akarom. mert hiába lomtalanítok, nincs garázs, pince vagy tároló, ahová addig is tehetném a holmikat... tehát minden nap megvívom a harcomat egy férfi, egy gyerek és egy kutya cuccaival, hogy elpakoljak mindent - aztán estére pontosan ugyanazzal a látvánnyal szembesülek újból. szerintem annyira nem csoda, hogy unom és néha hozzá sem látok.

nnna. erről ennyit. nálam a nagy ikás átlátszó dobozok váltak be, mert a kisszobában veszélytelenül tudom őket egymásra pakolni és kb. látom mi van bennük. ennél többet most nem tudok tenni a saját érdekünkben. néha szomorúan nézem azt a 3-4 doboznyi konyvet, amit szintén nem áll módomban ebben a házban elhelyezni - de mi már ennek az átalakítására nem költenénk...

apránként számolok fel bermuda háromszögeket és érzem, hogy semmi kedvem kitenni a karácsonyi dekort, amíg ez az állapot van fenn... ma kivételesen van erre időm, de hogy mikor lesz legközelebb, nem tudom. nnnna. elmúlhatna már a szavó szaga, mert bevetném magam :)))))