sok

már egyszer elindultam aludni... de visszaültem, pedig leragadnak a szemeim.
csordultig vagyok a ma délutánnal, csak érzem, hogy túl fáradt vagyok, hogy szavakba foglaljam azt, amit érzek.
írtóra elgondolkodtatott ez a gyűrű dolog is, hogy alma egész délelőtt nyígott, hogy de neki is vegyünk gyűrűt és el kellett neki magyarázni, hogy most gabikának vesszük és neki nem. majd gabika váratlanul előrukkolt pár apró ajándékkal, köztük almának is... egy kis csillogó gyűrűvel.
valami ilyesmi maga az élet, nem? csak gőzzed kivárni a jót.

mindenesetre olyan szinten meg vagyok hatódva nem csak a ma este elhangzott "beszédektől", de az egész este mélységétől... szerintem senki nem gondolta volna, hogy ilyen szavak fognak elhangozni és olyan dolgokról fogunk beszélni, amelyekről "nem szoktunk". nem mintha tabu témák lennének, de talán túlzottan is komolyak. és bármennyi idős is leszek, úgy tűnik engem mindig meg fog rendíteni, amikor felnőtt embereket látok elsírni magukat és elcsukló hangon beszélni...

a téma mélysége pedig? hát nem tudom hogyan fogalmazzam. talán úgy, hogy annyi apró dologból csinálunk gondot, amelyek valójában nem is olyan fontosak...

most csak nevetek azon, hogy én frankón úgy képzeltem, hogy hazajövök, almát lefektetem és mivel bé dr.p-nél van, ezért még kicsit dolgozni is nekiállok. először is, majdnem egy órával később értünk haza, almának az autóban meséltem, hiszen nem ő tehet róla, hogy már késő lesz az esti meséhez mire ideérünk. aztán azon kaptam magam, hogy csak úgy bambulok. munka? ugyanmár. pislogás.

minden viszonyítás kérdése az életben. mindennek az értékét csak úgy tudjuk felmérni, ha hasonlítjuk máshoz. és akármennyire is keresek, kutatok, bármennyire is KELL a magánéletem, a munka és minden más, hogy kerek egésznek érezzem magam, mindezt csak viszonyítási alapnak tekintem ahhoz az érzéshez képest, amikor ez a kisbogár odabújik hozzám és megölelget... megengedtem, hogy a "nagyágyban" aludjon velem, hiszen most nincs itt apa. fél éjszakát fenn leszek, mert takargatni fogom és néha majd szájbarúg álmában, kis szerencsével pedig felkel jó korán, hiába feküdt későn és én reggel a barbie rajzfilm alatt fogok a kanapén szundizni kínomban - de egyszerűen EZ a legszuperebb dolog a világon. a legfontosabb. a legédesebb. és most érzem igazán, hogy mennyire jó lenne egy második kisbaba :) mindenféle elvárás és udvariaskodást félretéve... érzem.