eszembe jutott egy történet... régesrég mesélte nekem valaki egy másik valakiről... (természetesen nem megnevezhető.) és az, akiről mesélték, gyakran szokott hangoztatni olyan dolgokat, amelyektől még ezen ismeretek nélkül is feláll a szőr a hátamon, de nem szólok, mert mindenki úgy hülye, ahogy neki jó - csak elég távol legyen tőlem :D
de néha, amikor meglátom egy-egy, a facebookon világba kiáltott mondatát, azért egyszerre támad kedvem sírni és nevetni egyarátnt. de valójában inkább sírni. egyrészt, mert nem értem miért van erre szükség. miért kell bizonygatni olyat, amire senki nem kíváncsi...
másrészt pedig azért, mert ha az emberek tudnák az emögött húzódó valódi okokat... atya világ... távol álljon tőlem, hogy össze akarjam hasonlítani emberek problémáinak a súlyát, mert mindenkinek a sajátja a legnagyobb. de ez... ez tényleg kemény, olyan igazi tragédia... és nem tudja senki sem...
ijesztő számomra, hogy az emberek milyen - már-már filmbe illő - titkokat rejtegetnek. engem konkrétan megijeszt és elszomorít, hogy mennyire nem őszinték... elsősorban önmagukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése