legbelül

bazi régen írtam. (ide.) ennek több oka van. az egyik még mindig az, hogy a kis csoportomban "kiélem" magam javarészt, holott ezeket a jó dolgokat itt is meg kellene örökítenem. a másik viszont az, hogy az egy szándékos "jódologgyűjtés". ez itt viszont a valóság. és az én naplóm már évek óta nem az igazi. vannak körök, amelyek túl közel állnak hozzám ahhoz, hogy mindent leírjak. tehát lesznek olyan gondolataim, amelyeknek el kell majd vándorolniuk... de ez más téma.

egyébként pedig nagyon nehéz megfogalmazni egy csomó mindent mostanában. egyet érzek biztosan. ahogy halad előre az idő - és vele karöltve az én korom is sajnos :) - úgy tudok elszakadni dolgoktól. ezt úgy értem, hogy régen a teljes napomra, éjszakám, sőt akár hetemre is rányomta a bélyegét egy-egy rossz történés... talán mostanra érettem csak meg arra, hogy megértsem, hogy az embernek muszáj súlyoznia. viszont ez nem megy pusztán egy elmélet alapján. ha bánt valami, akkor bánt. slussz. igen ám, de egyfajta érdektelenséget fedeztem fel magamban. mintha sokkal sokkal távolabb állnék egyes eseményektől, ezért sokkal kevésbé hatnak meg.
egyébként teljesen őszintén nem tudom, hogy ez valami "öregkori" bölcsesség-e, vagy csak beleuntam és belefáradtam bizonyos körökbe... egy biztos: valami furcsa önzőség kerített hatalmába és teljesen ellenállok annak, hogy más emberek - pláne szándékosan - elcsesszék a kedvemet, vagy megpróbálják rám eröltetni a saját negativizmusukat. ha ez kívülről szenvtelenségnek hat, ám legyen. nem tartozom magyarázattal. egyszerűen csak nem viselem jól az állandó rossz hangulat keltést.

réges régen ezekben a helyzetekben tök egészségesen reagáltam: kiakadtam. aztán jött a "megoldom" korszak. mivel rájöttem, hogy igenis meg kell ezeket oldani ahhoz, hogy megszűnjön a rosszkedv. de mostanra meg felmértem már, hogy ki az, akivel meg lehet oldani, akivel érdemes belemenni - és ki az, akivel nem. és akivel tudom, hogy nem, azzal hagyom a témát "elülni". ez egy olyan szó, amelyet kb. 30-35 évig nem is ismertem. pedig az idő jóbarát és a dolgok tényleg elsimulnak maguktól is sokszor. de hogy én nem fogom tök ugyanazokat a köröket futni állandóan és megállás nélkül az egészen biztos.

és van még egy dolog, amitől a hideg kiráz: amikor már nincs több eszköz és már csak az általánosságban vett lelkiismeret-furdalás keltés működik. nem megy át nálam. egyszerűen nem. annyian panaszkodnak arra, hogy ez vagy az a kapcsolatuk rossz. közben ülnek a babérjaikon és nem értik... pedig érteniük kellene. hogy pont semmit nem tesznek azért, hogy ez másképp legyen.

én elég kitartó embernek bizonyultam sok emberi kapcsolatban az életem során - de engem is el lehet kergetni ám...