2014. április 30., szerda

azt gondoltam ma

napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy tök normális vagyok és próbálom a helyükön kezelni a dolgokat, elfogadni, hogy a világon más-más embereknek más dolgok jutnak, ez van, nem is érdemes ebbe belegondolni, vagy rágódni rajta.
de ma volt egy telefonom, ami után alapvetően szuper jól kellett volna éreznem magam, ehelyett valamiért amikor letettem, úrra lett rajtam egy rossz érzés. pont az a fajta, amit igyekszem messze elkerülni... mert a világ nagy igazságtalanságait egyrészt nem én fogom megváltoztatni, másrészt tényleg tök fölösleges körök ezek, hiszen az "ezvanelkellfogadni" kategóriába tartoznak. nem tudom, lehet, hogy csak egy fél mondat volt, amire kicsit összeráncoltam a homlokom, lehet, hogy ezt összefüggésbe hoztam egy olyan érzéssel, amit eddig próbáltam magamban legyűrni és nem engedni az előítéleteknek. de néha sajnos tényleg igaznak bizonyulnak. legalább egy kicsit.
egy szó mint száz, ott ültem a kocsiban és üveges tekintettel vezettem tovább, erősen elgondolkodva rajta, hogy akkor hogy is van ez? hát hogy lenne? az élet sajnos nem egy tündérmese. van, akinek két kézzel nyomja a jót, számolatlanul. van, akitől mindent elvesz.
én meg nyomtam tovább a gázpedált és azon filóztam, amin nem szoktam: vannak dolgok, amelyeket nagyon szeretnék, ha megtörténnének. egyik sem lehetetlen ráadásul. csak olyan rossz már a küszöbön állva tipródni... ilyen régóta. nem más ez, mint türelmetlenség. tudom, értem. és nem szabad türelmetlennek lenni.

de én megint nem találom az arany középutat: az ember ne legyen elégedetlen, örüljön annak, amije van. de ugyanakkor az elégedetleség az, ami előre visz minket. lehet, sőt kell is többre vágyni, mert ettől mozdul meg az életünk.

ugyanakkor el sem tudom képzelni milyen lehet az az állapot, amikor tényleg mindened megvan és még mindig csak kapsz, kapsz... persze ebben az is benne van, hogy mit kezdesz vele. és ami bennem ma elindította ezt a gondolatsort nem egy rossz példa legalább, sőt, nagyon is jó. ezért igyekszem visszaevickélni ezekre a vizekre és csak a jót észrevenni...

(virágnyelvből jeles.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése