kapaszkodó

én tényleg próbálom megérteni. hogy az emberek külünbözőek. hogy nem mindenkinek azonosak az értékei, nem mindenki látja azonosan a világot. és azt is értem, hogy pénz nélkül a világ kerekei kicsi csikorogva forognak csak... tapasztaltunk hasonlót. (csendben megjegyzem, hogy a saját életünkön belül, a saját viszonyítási alapunk szerint, ami nyilván fényévekre áll attól, amit a világban igazi "szegénységnek" neveznek...)
szóval tényleg próbálom megérteni, hogy más-más embereknek más-más szempontjaik vannak az életben. hogy mindenkinek más az empátiás készsége és az önzőség foka is igen eltér...

az pedig, hogy amikor örökségről vagy pénzről van szó, akkor az emberek 99,9%-a kifordul önmagából, sajnos saját tapasztalat, amihez csak egyetlen egy hozzászólásom lenne... az, hogy örülök, hogy a 0,1% része lehetek. mert nekem így jó...

de az, amit az elmúlt napokban tapasztaltam a tágabb értelemben vett családon belül... ez átlépett nálam olyan határokat, amelyek végül egy roppant egyszerű döntéshez vezettek engem, egy olyan dologhoz, ami már régebb óta működik bennem: ha valami nem jó, akkor nem szabad kapcsolatba kerülni vele. akkor kerülni kell a találkozást. mert egy életünk van és amennyiben a "találkozás" nem visz előbbre és a helyzet nem megoldható, akkor tök fölösleges ilyennel elrontani a mindennapjainkat... szóval bármennyire is igyekeztem megértéssel lenni, próbálni a másik ember életén keresztül szemlélni, amit mond, hogy hátha megértem azt a végtelen - és nagyon tudatos - önzést, ami mindemögött lapul... de tudod mit? nem értem. vagy ha értem, akkor nem akarom tudni. hogy ilyen is van. hogy vannak emberek, akiket csak az mozgat, hogy min nyerészkedhet, slussz.

egy ideális világban azt szeretném hinni, hogy az emberek nem ilyenek... de számomra kiderült már többször, hogy sajnos ilyenek. csörög a pénz és csorgó nyállal taposnak át egymáson, hogy odaérjenek a mézes csuporhoz minél hamarabb...

a kapcsolatot a minimumra csökkenteni. a minimum nálam és a szeretteimnél nem ugyanaz. nálam a nulla lenne. de ezzel szomorúságot okoznék másoknak. tehát a végén nem lennék semmivel sem jobb. de az a kis valami is ritkán. és rövid ideig. és ha akarom, akkor elmondom a véleményem... mert most sem magam miatt nem teszem...

ezek az emberek ugyanúgy élnek mint te vagy én. reggel felkelnek, pisilnek, lehúzzák, kezet és fogat mosnak... majd elméláznak egy kicsit a tökörben. hogy azon gondolkodnak-e, hogy vajon ők jó emberek-e? hogy eszükbe jut-e, hogy mennyire végtelenül és szánalmasan önzőek? nem. maximum eligazítanak egy kósza tincset és nagyot ásítva a kávéról ábrándoznak. nem azért nem néznek a saját szemükbe, hogy le ne köpjék magukat.

hanem, mert annyira szánalmasak, hogy eszükbe sem jut, hogy bármiben is hibáznának...