sikít.

én most akkor leülök és sírok egy kicsit. vagy ordítok. vagy valami.
egész nap szuggeráltam magam, hogy ne döntsem el, hogy rossz a kedvem és ilyen baromságok. ez egészen addig tartott, amíg valaki jól meg nem lökött a virágpiacon és a két perce vásárolt horror drága fehér rózsa fejet ugrott a sáros földre... konkrétan azt hittem elbőgöm magam. amúgy sem tudom mi volt ma ott kinn, de EZREN voltak és sárban tapicskoltunk, én gésa léptekkel araszoltam, hogy el ne csússzak a papucsban... ááááh.
az imént nekivesekedtem, összeszedtem magam, betettem egy mosást... ennek örömére észrevettem, hogy a mosógép mögötti csap szivárog ezek szerint (???) és egy kisebb tócsában állt alatta minden: a porszívó és a szennyes is...

nem tudom miféle feszültség dolgozik most bennem, de azt érzem felrobbanok. a rendrakásra szánt energiáim nagy része kimerültek abban, hogy rendberakjam a mosogép melletti területet... és közben kivagyok. nem tudok mit hová pakolni, pedig valamiért elhitettem magammal, hogy mivel ma van ez a szabad másfél órám, akkor ez alatt rendbevágom a teljes lakást és teraszt... ha-ha-ha. azt se tudom hol fogjak hozzá... :(

lehet, hogy tényleg sírni és sikítani kellene egy jót és akkor megkönnyebbülnék. rábólintottam erre a mai főzős programra, de közben ezer dolog lenne mégis, de már nem mondhatom le, csak közben pörög az agyam, hogy mit is KÉNE csinálnom éppen... félek, hogy az éjszakai lefekvésem és a hajnali ébredésem kb. össze fog érni :(

sikít. sikít. sikít.