november eleje

hol is kezdjem? :)

az élet tele van buktatókkal. egy hónapja írtam utoljára. most arra gondoltam, látva a bejegyzést, hogy te jó ég, már egy hónap eltelt? tudod miért? mert akkor ott, azt hittem levert a lábamról a dolog. most meg azt érzem tovbb tudtam lépni. még rossz és bánt és persze én is örülnék, ha NEM lennének problémáim - de vannak. és kinek nincsenek? ennyi. ráadásul azóta részem volt egy nagyon fontos beszélgetésben, ami csak megerősítette bennem azt a közhelyet - ami annyira igaz és annyira nehéz cselekvéssé alakítani át - hogy senki és semmi nem tökéletes, a gondjainkat pedig meg kell és meg is lehet oldani.

(nem, nem oldottam még meg... de elég merész lenne azt hinni, hogy ami évek alatt jött létre, azt majd én jól letudom pár nap alatt.)

egy hetet nyaraltunk. ebből összesen kb. kétéjszakányi órát aludtam bé ismeretlen horkolási gondja miatt, de ezt leszámítva nekünk most nagyon jó volt :) és sok jó ember is körülvett, ezt külön élveztem. meg egy érdekes érzést is, amit fura volt feldolgozni... hogy mennyire kedvelek valakit, akit egyébként nem kéne kedvelnem. hát fura az élet, na :D

amikor leülök írni, már nem jönnek a gondolataim úgy mint régen. ráadásul virágnyelven is írok, mert mindenki tudja miért. a generált félreértésekre semmi szükségem. egyre inkább vágyom az incognitora... hogy tényleg bármit leírhassak... mint régen... mert ez így nem az igazi.

de most előbb rendet rakok... sok értelemben. kacérkodom sok dologgal. sok "szemét" kiszórásával az életemből. túl gyakran érzem azt, hogy csak kapkodom a fejem a sok haszontalan dolog között.... (ebbe sajnos beletartozik pár haszontalan ember is - de ez magától megoldódni látszik) - én nem tudok és nem is akarok mindenkire és mindenre figyelni már. olyan, mint amikor az ember mindenkihez ért egy kicsit, de semmihez sem ért igazán. le akarok ülni olvasni egy jó könyvet. úgy, hogy rend legyen körülöttem minden szempontból. most nyíghatnék, hogy ugyan hogy rakjak rendet, ha nemsokára megint költöznünk kell, de ez az a dolog, ami miatt NEM nyígok, mert ha arra gondolok, hogy MIÉRT is kell költözni és mi lesz annak a végeredménye, már indulok is a dobozokért :) inkább a bizonytalansági faktor az, ami kicsit megrémít, mert ma is álltam a teszkóban a karácsonyi gömbök előtt és azon filóztam, hogy már november van és még azt sem tudom, hogy hol leszünk karácsonykor. de a cél... a cél egy ajándék. így mindenen felülkerekedünk majd.

szóval kezdjük kicsiben... mondjuk rendet rakok a lakásban. és nem csak a bőröndöket számolom föl :D :D :D