pár perc magammal... ha a boltban vagyok így kezdem a napot... szerintem erre szüksége lenne mindenkinek. egyébként én szeretek magammal lenni amúgy is... alapvetően sokkal kevesebb időt töltök el önmagam (megjegyzem teljesen felesleges) ócsárolásával, mint mások és általában véve igyekszem jóban lenni magammal. ezért jó "egyedül" lenni. igénylem. tudom, hogy vannak emberek, akik ezt nem bírják, de minden ember másmilyen. lehet, hogy azért, mert sokat éltem egyedül, vagy mert egyszerűen "ilyen vagyok" - de nekem kell. az idő. magammal. az a fajta csend, amikor ráérsz egy kicsit kavargatni a kávét és elmélkedni akár könnyed baromságokon, akár komolyabb dolgokon... nagyon kell.
anno azon is csodálkoztak sokan, hogy hogy bírom, amikor bé elmegy napokra versenyekre. köszönöm jól. ha belegondolok, valahogy majdnem mindig sportolókkal voltam együtt, akik állandóan edzettek és/vagy meccseken ültünk. mindenhez hozzá lehet szokni. és amikor ő elmegy, én egyedül vagyok. mert tök jó esténként összebújni, dumálni, stb. de néha olyan jó egyedül lenni és növeszteni a szőrt a lábamon, meg buta újságokat olvasni anélkül, hogy udvariatlannak érezném magam, hogy miért nem a másikkal beszélek vagy ilyesmi.
szóval jöhet a kávé. a gondolataim nem bonyolultak, mert nincs időm kifejteni őket úgysem. nemsokára jön egy kis fellélegzés... annyira várom, hogy már most szabotálom a munkát egy kicsit. olyan szinten vagyok fáradt, hogy néha elgondolkodom megéri-e. ugyanakkor a "miért dolgozol ennyit" hülye kérdésekkel nem tudok mit kezdeni. mert muszáj, azért. mert nem hagyhatom félbe. mert kell a pénz. ezért. amiért mindenki más.
nyugalomra vágyom. kicsit hosszabbra, mint ez a pár perc... de ez is jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése