ez a nap is egy érzelmi hullámvasút, mint a legtöbb - de ma órákon, perceken belül is képes vagyok ugyanezt hozni... és ilyenkor rádöbbenek mekkora hatalma van az ember gondolatainak, hogy önmagunkat is képesek vagyunk meggyőzni és megnyugtatni, ha tudunk figyelni befelé.
az imént kihordtam egy kisebb idegösszeroppanást pár perc alatt, majd tudatosan elkezdtem arra az esküvői meghívóra figyelni, amit épp készítettem... ettől persze kicsit lehiggadtam, annyira, hogy simán tudjak mondjuk gondolkodni. hogy mi idegesített fel ennyire és tulajdonképpen miért is. és tudtam kicsit távolabbról szemlélni a dolgot, úgy teljes egészében - így viszont észrevettem azt is, hogy összességében nézve még mindig több a jó ebben nekünk, mint a rossz és az ezzel kapcsolatos rossz gondolatokat már csak ezért is érdemes elengedni... így tehát elkezdtem visszatérni a normálisba, inkább lehuppantam a székről és csináltam magamnak egy jó forró habos kávét és örömmel próbáltam tekinteni arra, ami az imént felidegesített. mert muszáj elvonatkoztatni. önző okokból. önmagunk védelme érdekében.
a mindennapi életünk egyértelmű halála, amikor megragadunk egy élethelyzetben és semerre sem lépünk belőle, csak toporgunk egy helyben... ennél még az is jobb, ha rossz felé lépünk. de legalább léptünk. hiszen a rossz irányból is vissza lehet kanyarodni... és ha tévedtünk? akkor mi van? semmi. ki az, aki nem téved? ki az, akinek egy merő fáklyásmenet az élete és soha nem kerül kátyúba, soha nem téved el, soha nem hibázik? ilyen ember és ilyen életút nincsen. sokkal több erő rejlik abban, hogy tovább tudjuk lépni, hogy megpróbáljunk erőt venni magunkon a változtatáshoz, ha sikerül, ha nem, de mindig tudni fogjuk, hogy legalább megpróbáltuk. és ennél fontosabb nincsen.
felvázoltam magamban, hogy nagyjából mit várok a következő 1-2 évtől... és azt kell mondanom, nem fogunk unatkozni semmiképpen :) célok, álmok és vágyak nélkül semmik vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése