jaj

katasztrofális napok állnak mögöttünk. szombaton én már azt gondoltam alma jól van. na vasárnapra ennek az ellenkezője bizonyosodott be. öt napja nem aludtam, de minden hűtőfürdő és egyéb lázkezelés közül az elmúlt éjszaka volt a legmeredekebb, mert a sok orrfújástól eleredt az orra vére is kétszer... hát kivagyok, komolyan. és nem is a nem alvástól, mert tegnap is lefeküdtem, amikor ő aludt, hanem az aggodalomtól - csak lenne már jól megint!!!!

az imént a kanapén összebújva megnéztünk egy sellő barbi filmet és tök jó volt. vazze, milyen alakjuk van, elképesztő, még rajzfilmen is jó volt nézni ezt a túlidealizált női alakot, ami nem volt anorexiás, hanem homokóra alakú, váááá. azon kaptam magam, hogy sellő barbi alakú akarok lenni :)))

hullik egy adag hó ismét az eddigire... kizárt, hogy mínusz tízben leviszem a dokihoz a gyereket a csomó beteg gyerek közé. remélem ki tud jönni. addig is konzultálás dr.v-vel.

a gondom az, hogy kétszer gurult el a gyógyszerem az elmúlt pár nap alatt, mert azt éreztem, hogy ha még egy nyafogást vagy "folyik-a-orrom"-at meghallok, felvágom az ereimet - de úgy általában a helyzet magaslatán vagyok. szóval tegnap már elkezdtem parázni, hogy ez az 5. nap és MINDEN munkám tolódik, azaz már inkább torlódik, lehetetlen lesz utólérni magam, hol és mikor...????? még a holnapot sem látom át hogy csináljam! szóval kicsit kivagyok, de összeszedem magam, mert ennek így nincs értelme.

viszont már most futkos a hideg a hátamon attól, hogy bárkinek is magyarázkodnom kelljen, hogy "bocs, de beteg a gyerek". miért kéne ezért bocsánatot kérnie az embernek?! elbaszott egy emancipáció ez, emberek.

na megyek orrot fújni :)

most

van valami megmagyarázhatatlanul romantikus és hangulatos abban, ahogy a hó csendben hullik odakinn, itt bent pedig mindenki alszik: apa, lány és kutyájuk, én meg lassan pislákolok csak körbe, élvezve ezt a kis nyugalmat, amit nagyon vártam, a délelőtti rohangálás után.

lázasból pörgősbe

azért a ma reggel kicsit fájt...

este eleve a nagy ágyba fektettük a kiscsajt, nekem az úgy jó, ha ilyenkor minden rezdülését figyelhetem. amikor felmentem hozzá, a takaró alatt reszketett, de konkrétan hangosan vacogott a láztól. éjszakai hűtőfürdő, némán gubbasztott a vízben, nem hisztizett, azt hittem MEGZABÁLOM, olyan édes volt, komolyan. aztán ágyba vissza, nurofen (ezúttal rendes adag) és szuszogás - azaz ő aludt, én meg lestem. ki tudja meddig. hát nemtom. féltem baromira, mert ez a magaslatokba szökdöső láz... ááááh. aztán egyszer csak rám telepedett egy jó érzés, hogy most már minden rendben lesz, éreztem is, hogy kicsit hült már az addig lángoló testecske, így én is lassan elaludtam... úgy hússzor voltam fönn megitatni, betakarni, megfogni a homlokát, pisilni, mittomén. erre mi a "hála"? :))) reggel 7-kor kipattan az ágyból mellőlem és rohan lefelé!!! ááááááááh. majdnem sírva fakadtam. tegnap dőlt jobbra-balra egész nap és az ölemben nyüszögött, édes volt. na most már nagyon virgonc a művésznő, én meg nem igazán tudok vele lépést tartani a pár óra alvásommal. király :) persze ilyenkor az a lényeg, hogy jobban van. mit jobban, SZUPERÜL - de én úúúúúgy aludnék egy kicsit... :) majd ha du. lefekszik, sztem én is ágynak dőlök.

hát most így vagyok. vagy nem vagyok. mindjárt rávetem magam a kávéra, pedig nem nagyon szeretem reggel, de most muszáj lesz :)

********************

fázom. meleg csokibarna pokróc alá vágyom egész nap.
de nem tudom eldönteni, hogy tényleg fázom-e (ugyanúgy 22 fok körül van a lakásban) vagy csak "kötelezőnek" érzem, amikor minden tévéadás erről szól?

"szivácsa"

bé így nevezte el a pogácsákat. lázas almának nem akartam poharat adni a kezébe és kerek szaggató híján szív alakú pogácsákat készítettünk - finomak, köszönöm!! :)

és a helyzet

a manci hol hisztizik, hol az ölemben pillog, hol rajzfilmet néz a youtube-on (ott legalább fixen van tom és jerry), hol segít nekem pogácsát sütni (!)... semerre nem mozdulunk, itthon elvagyunk - minden tervem mára és a hétre dőlt, de nemtom, mégis most olyan jó valahogy. nem szaladok ezerfelé, azonnal ki tudom próbálni a pogácsa receptet, kicsit össze tudok pakolni... és hát ahogy bújik... végem van, olyan édes :) (és olyan lázas, sajnos.)
most közölte, hogy ő akkor balra el és elvonult lefeküdni (így legalább csend van és bé is jobban tud aludni). kapott egy kis nurofent, mert lángolt a homloka, remélem kiizzadja a gonoszat mire felkel. megcsináltam a kedvencét ebédre és amint letántorog, tudunk pogikat szaggatni.

addig is kihasználom ezt a kis időt egy isteni jó kávéra...
tisztára olyan mintha karácsony lenne vazze.
ugye, hogy minden csak hozzáállás kérdése? :)))

a terv

megvolt mára is. de a kisasszony kicsit betegeskedik, ezért minden másképp lesz.
sebaj :) épp törökülésben ül a földön és olvassa fel a könyvét - tök halkan, mert bé ugye alszik... ideális egy helyzet az éjjel dolgozó és délelőtt alvó apa + a beteg hároméves egy légtérben... izgalmas napunk lesz :)

néha megtörténik

hogy ülsz a kávé fölött, olvasol egy cikket - majd egyszer csak beugrik. az ötlet. amit meg kell valósítanod. amit AZONNAL ki kell dolgoznod, ezért gyorsan lehörpinted a kávé végét, felugrasz és rohansz haza nekiesni az ötlet kifejtésének...

ez nagyon ÉN lennék. nagyon, de nagyon... :)
olyan izgatott vagyok, hogy majd' szétesem.