azért a ma reggel kicsit fájt...
este eleve a nagy ágyba fektettük a kiscsajt, nekem az úgy jó, ha ilyenkor minden rezdülését figyelhetem. amikor felmentem hozzá, a takaró alatt reszketett, de konkrétan hangosan vacogott a láztól. éjszakai hűtőfürdő, némán gubbasztott a vízben, nem hisztizett, azt hittem MEGZABÁLOM, olyan édes volt, komolyan. aztán ágyba vissza, nurofen (ezúttal rendes adag) és szuszogás - azaz ő aludt, én meg lestem. ki tudja meddig. hát nemtom. féltem baromira, mert ez a magaslatokba szökdöső láz... ááááh. aztán egyszer csak rám telepedett egy jó érzés, hogy most már minden rendben lesz, éreztem is, hogy kicsit hült már az addig lángoló testecske, így én is lassan elaludtam... úgy hússzor voltam fönn megitatni, betakarni, megfogni a homlokát, pisilni, mittomén. erre mi a "hála"? :))) reggel 7-kor kipattan az ágyból mellőlem és rohan lefelé!!! ááááááááh. majdnem sírva fakadtam. tegnap dőlt jobbra-balra egész nap és az ölemben nyüszögött, édes volt. na most már nagyon virgonc a művésznő, én meg nem igazán tudok vele lépést tartani a pár óra alvásommal. király :) persze ilyenkor az a lényeg, hogy jobban van. mit jobban, SZUPERÜL - de én úúúúúgy aludnék egy kicsit... :) majd ha du. lefekszik, sztem én is ágynak dőlök.
hát most így vagyok. vagy nem vagyok. mindjárt rávetem magam a kávéra, pedig nem nagyon szeretem reggel, de most muszáj lesz :)
********************
fázom. meleg csokibarna pokróc alá vágyom egész nap.
de nem tudom eldönteni, hogy tényleg fázom-e (ugyanúgy 22 fok körül van a lakásban) vagy csak "kötelezőnek" érzem, amikor minden tévéadás erről szól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése