2012. február 19., vasárnap

így

vasárnap reggel van, egy darabig még doromboltam az ágyban, de aztán csak kivetett magából. most jól hangozna, ha azt írnám, hogy forró kávéval a kezemben bámulom a havas kertet, ez olyan reklámba illő kép lenne. de én nem szeretem reggel a kávét, leghamarabb délben. meg délután és este. mondtam én, hogy fordítva vagyok bekötve :)

alma nagyizik, mert konkrétan el lett kérve a hétvégére - így mi tegnap úgy IGAZÁN tudtunk pihenni, isteni kis napunk volt, meghívó készítős, főzős, dumálós, kutyasétáltatós... amit egy iszonyúan jó filmmel zártunk - aki teheti, menjen és nézze meg az ÉLETREVALÓK c. filmet, mert tényleg elképesztően jó.

a ma délelőttöm azzal fog telni valószínűleg, hogy rábeszélem bé-t, hogy még egyszer menjünk el moziba mielőtt manciért megyünk, mert a két george clooney filmet sem szeretném kihagyni... majd megvesztegetem valami finom reggelivel :)))))

a jövő hét katasztrófa lesz szerintem, mert még mindig próbálom magam utolérni munkában... emiatt kreatívitás helyett inkább stresszelek, ami a lehető legrosszabb hatással van a munkámra. milyen hülyén is van kitalálva ez az egész világ, nem? gyakorlatilag minden körülmény csak elvesz tőlünk, a rohanásban és aggódásban nem lehet szárnyalni és élvezni amit csinálunk. mikor fogjuk észrevenni, hogy oltári rossz irányba ment el ez az egész? bé-n már tegnap elkezdtem felfedezni a "mi lesz" kérdés jeleit... 2 hónap múlva lejár a szerződésük és gőzünk nincs hogyan tovább.

csütörtök este a csajokkal a c&a-ban egy piros bogyós sál és egy szuper kockás blúz előtt állva majdnem sikítottam és toporzékoltam. igen, néha ennyire egyszerű vagyok, hogy baromira bánt, hogy még mindig semmit nem tudunk magunkra költeni jószívvel. a nő bennem ilyenek miatt sír, hogy szép műkörmöket szeretne megint, szoláriumba járni, kényeztetni magát, szép új ruhákat és cipőket venni... aztán mindig leállítom magam, hogy vannak ennél nagyobb gondok is a világon, most mindenki így áll és legalább a házat nem fogják eladni a fejünk felől, ami már önmagában nagy szám. de vágyom a kiegyensúlyozott nyugalmat a bizonytalanság helyett, na. és ha primitív vagyok, akkor vállalom, de ezek a női dolgok akkor is hiányoznak, ugyan kinek nem.

viszont ez a MI évünk lesz, ezt elhatároztuk, ezért bé aggódása ide vagy oda, egyszerűen nem vagyok hajlandó búslakodni semmi miatt és nagyon örülök a k. jóvoltából "kapott" piros sálnak, ami ugyan nem bogyós, de akkor is szép :) punktum.

kedves tél végi mikulás - én kiegyensúlyozottságot szeretnék kérni ajándékba az állandó bizonytalanság helyett. csak úgy, mindenféle alkalom nélkül, mert nem csak ünnepnapokon érdemlünk ajándékot, hanem bármikor.

a minap egy közértben kiszúrtam egy 10 az 1-ben királylányos puzzle-t almának, nevetséges áron. persze megvettük neki (na ezért nincs soha pénzünk :)))) és már alig várom, hogy ma délután, amikor megyünk érte, odaadhassuk. anyu ilyenkor mindig azt kérdezi, hogy de milyen alkalomra, miért, mit fog ebből megtanulni (egyébként meg bagoly mondja verébnek, ő is kényezteti rendesen :) - én meg leszarom az elméletet - egyszerűen örömet akarok neki szerezni, mindenféle ünnepnek kikiáltott napon kívül is. ebből tanulja meg szépen azt, hogy a "csak úgy" egy sokkal jobb alkalom mint bármi más. a gyerek nincs elkényeztetve, nem nyíg a boltokban csokik és akármik után, mert nem szoktam neki minden szart összevásárolni úgysem. ezért azt gondolom, hogy érteni fogja ő a lényeget. nekünk meg olyan mintha karácsony lenne és láthatjuk a kis göndör fejét teljesen felvillanyozódni :))))))

akkor most körülnézek, hogy milyen reggelit tudnék csinálni a ma éjjel NEM horkoló bé-nek és egészen egyszerűen lubickolok az érzésben, hogy nem kell sehová sietni, csak délután fogunk eltölteni egy jó kis estebédet almával, anyuval és rékával - várom :)

ps. volt egy post a facebookon, egy híres hegedűművészt kitettek az aluljróba zenélni és alig volt aki megállt, miközben teltházas méregdrága koncerteket játszik... azért ez tényleg elgondolkodtató volt, hogy egy átlag hétköznapon az emberek mennyire nem figyelnek oda az apró szépségekre.
én még mindig fel vagyok töltődve - a "helyi közösséggel" már játszóházban is voltunk együtt, tök jó volt. a gyerekek szépen összehozzák a felnőtteket és én még mindig értékelem mindezt és a jó érzést, amit ad... :o)))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése