kicsit fáradtan, kicsit nyúzottan üldögéltünk, összekaptunk valami baromságon, olyasmin, hogy égve hagytam-e a fürdőben a villanyt, vagy hasonlóan "fontos" dolog miatt lógott a kés a levegőben... ekkor elővettem egy csokit, mert a csoki jó. megosztottuk és kíváncsian vártuk milyen lesz, mert még nem láttunk milkát szülinapi tortával az elején.
és akkor minden egyes falat felrobbant! :)))))) egymást túlszárnyalva, nevetve, tátott szájjal próbáltuk minél hangosabban "rágni" a csokiba töltött robbanócukorkát és egyetlen pillanat alatt párolgott el minden feszültség :o)
na. hát ennyire egyszerű.
a gyerekek nem véletlenül nem érzik át a fölösleges feszültség kínjait :o))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése