szépnap

ez annyira gáz, már megint a kanapén tértem magamhoz. tiszta ciki, komolyan. vagy esetleg inkább aludnom kellene egy bazi nagyot, nem? olyan gyógyulósat.

mindenesetre amennyire felhúztam magam tegnap egy bizonyos étterem egy bizonyos rúdtáncosra hajazó rendezvény szervezőjén, olyannyira pozitív volt a mai nap: minden oké volt a tortától kezdve a hajón át az éttermi ebédig. tegnap még a hajamat téptem, hogy ha én most épp nem ülnék itt ezen a tárgyaláson, csak ebben a pillanatban majdnem fél millió forinttal b.sznák át itt ezeket az embereket. engem ebben az étteremben most nem szeretnek, de ez engem nem érdekel, nem is az a célom, hogy barátkozzunk.
szóval ehhez képest úgy tettem ma ki a párt a szállodánál, hogy csupa jó érzés volt mindenkiben, éreztem, hogy mennyire jól érezték magukat és milyen hálásak és igen, jól esett jónak lenni ebben az egyébként szégyellnivaló történetben, ahol az átlag magyar célja a külföldi lehúzása. kaptam levegőt hála az orrcseppnek és indultam hazafelé bé után - majd spontán kiderült, hogy átmegyünk az ovis barátnőékhez. ahol még sosem voltunk. kicsit húztam a számat, hogy fázom, fáradt vagyok, beteg vagyok, nyígnyíg, de aztán elképzeltem a gyerekeket együtt... áááh :)

vannak emberek, akik olyan furák. akik nem egyertélműen szimpik elsőre, pedig nincs velük semmi baj, csak nem tudod azonnal eldönteni, hogy mi merre hogyan. aztán meleg szívvel meghívnak és eléd rakják a fél életüket, mindent, még üdítőből is vagy hatot, csak mi lenne kedvedre és én ezen olyannyira meg tudok hatódni, hogy az nem igaz. magán az önzetlenségen, a gesztuson - és akkor az addig aranyos, de fura emberek hirtelen a helyükre kerülnek bennem és melegséggel tölt el a tudat, hogy milyen kedvesek. a ház is otthonos, kedves, élettel teli, szeretem az ilyet.

amikor megérkezünk, már ott van a másik kislány is, aki szintén tündéri, egyébként a "na ők tök szimpik" egyik lánya. alma becsatlakozik a tüllökben és töndérszárnyakban rohangálók közé, majd hirtelen stressz kerekedik: szoknya még van, de több szárny már sajna nincsen. én szemem bé-re szegeződik. ugye hazaugrasz érteeeee? szempillarezegtetés. és ennyi önfeledt sikítva rohangálást és játékot. bé szeme legalább úgy csillog mint az enyém, közben mi felnőttek (mert szimpiék anyukája is befut és persze kiderül mennyire kicsi a világ, van egy közös ismerősünk) baromi jót dumálunk a konyhában, nappaliban...

én meg egész este szuperül érzem magam. úgy érzem, hogy ez olyan bensőséges, hogy új diósdi barátaink lettek és hirtelen még egy kicsit jobban szeretek itt lakni. és a gyerekek... hát nemtom, olyan semmiség volt ez az egész "spontán buli" - és mégis valahogy olyan sokat jelentett mindkettőnknek, ahogy később megbeszéltük.

láv :)

asszem ma már nem írok semmi hivatalosat viszont. megyek és megpróbálok aludni egy nagyot, hátha holnap este nem a kanapén végzem csorgó nyállal :o) holnap egyébként is itthon leszek egész nap és dolgozom. nyaff.