2012. február 15., szerda

megéri?

egy apróság, ami kicsit kapcsolódik az előbbihez. hogy mennyire könnyen adjuk el a lelkünket hangosan kimondva, hogy "de hát kell a pénz..."

igen, kell. nagyon is. aki azt mondja nem számít, az hazudik.

de pont a napokban merült fel egy régesrégi "tartozásunk"... (az nem baj, hogy tőlünk nyúlták le a pénzt, tök logikus, hogy adjuk meg, nem?) mindegy, a lényeg, hogy mód nyílt rá, hogy egy részét "ledolgozzuk" egy bizonyos esküvőn. tehát a dekorral és a zenével fizetnénk ki egy részét és ez nagy könnyebbség lenne. én a csajt nem ismerem személyesen, de váltottunk pár levelet ezügyben... nem akarok előre ítélkezni, ezért bé-nek felolvastam, hogy ez itt az-e amire én gondolok és miért vagyok én megáldva olyan emberekkel néha, akik azt képzelik, hogy pl. egy virágcsokor ára úgy alakul, hogy a virág nagyker árát felszorzod a virágok számával és kész - a munkadíj mint olyan nem létezik, ráadásul ez egy szolgáltatás, tehát azt is felejtsük el, hogy itt adott egy olyan dekoráció, amit nekem a helyszínen több mint 2 óra összerakni...

szóval a napokban bé próbált előre gondolkodni és kérdezte tőlem hogy is legyen ez. mondtam mindegy, ez  van, ezt kell szeretni, lapos pofával megcsináljuk, mert sajnos nem mindegy, hogy százzal kevesebb vagy nem... ő meg csak töprengett, töprengett, húzogatta a körszakállát közben és végül így szólt, kiindulva az eggyel ezelőtti bejegyzésben taglalt dologból: "manó - neked megéri?"

megéri hallgatni ahogy fölényeskedik velem valaki? megéri végighallgatni, ahogy baromságokon alkudozik valaki? megéri lesütött szemmel tudomásul venni, hogy a pénz beszél és ki nem szarja le, hogy én hogy én hogy érzem magam mindeközben?

nem, nem éri meg. de kicsit "muszájnak" érzem. tudod, a pénz... erre az én drága kedves férjem azt mondta, hogy oldjuk meg másképp. menjünk el az esküvőre mint vendégek, fizessük ki valahogy az egészet még ha bele is gebedünk, de ne dolgozzuk le. ilyen megalázó módon ne. mert nem, szerinte nem éri meg. ő látja mit élek át már egy éve, szerinte nem érdemes. mert ez nem számszerűsíthető... majd megoldjuk valahogy másképp.

ér megkönnyebbülten felsóhajtani?
egyébként meg. ugye nem kell elmagyaráznom miért szeretem annyira ezt az embert? :)
annyira érzi a különbséget a jó és a rossz között, annyira finoman reagál mindenre, olyan figyelmes.

hát láv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése