katasztrofális napok állnak mögöttünk. szombaton én már azt gondoltam alma jól van. na vasárnapra ennek az ellenkezője bizonyosodott be. öt napja nem aludtam, de minden hűtőfürdő és egyéb lázkezelés közül az elmúlt éjszaka volt a legmeredekebb, mert a sok orrfújástól eleredt az orra vére is kétszer... hát kivagyok, komolyan. és nem is a nem alvástól, mert tegnap is lefeküdtem, amikor ő aludt, hanem az aggodalomtól - csak lenne már jól megint!!!!
az imént a kanapén összebújva megnéztünk egy sellő barbi filmet és tök jó volt. vazze, milyen alakjuk van, elképesztő, még rajzfilmen is jó volt nézni ezt a túlidealizált női alakot, ami nem volt anorexiás, hanem homokóra alakú, váááá. azon kaptam magam, hogy sellő barbi alakú akarok lenni :)))
hullik egy adag hó ismét az eddigire... kizárt, hogy mínusz tízben leviszem a dokihoz a gyereket a csomó beteg gyerek közé. remélem ki tud jönni. addig is konzultálás dr.v-vel.
a gondom az, hogy kétszer gurult el a gyógyszerem az elmúlt pár nap alatt, mert azt éreztem, hogy ha még egy nyafogást vagy "folyik-a-orrom"-at meghallok, felvágom az ereimet - de úgy általában a helyzet magaslatán vagyok. szóval tegnap már elkezdtem parázni, hogy ez az 5. nap és MINDEN munkám tolódik, azaz már inkább torlódik, lehetetlen lesz utólérni magam, hol és mikor...????? még a holnapot sem látom át hogy csináljam! szóval kicsit kivagyok, de összeszedem magam, mert ennek így nincs értelme.
viszont már most futkos a hideg a hátamon attól, hogy bárkinek is magyarázkodnom kelljen, hogy "bocs, de beteg a gyerek". miért kéne ezért bocsánatot kérnie az embernek?! elbaszott egy emancipáció ez, emberek.
na megyek orrot fújni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése