és akkor most bé és én vagyunk dögrováson. csúcs. komolyan mondom. semmi másról nem szólt az elmúlt két hét, mint hogy kinek éppen hol kell fújni az orrát. jelenleg a sajátomat, miközben összeveszünk az orrcseppen. hangyányit fáradt vagyok és nem tudom utólérni magam.
szeretem, ha sok dolgom van, mert hasznosnak érzem magam. utálom ha sok dolgom van, mert annyira megcsúsztam az elmúlt hetekben, hogy gőzöm nincs mikorra lesz meg minden. márpedig toporognak körülöttem...
franc egye meg, hogy az ember nem tud nyugodtan betegeskedni, hanem közben is parázni kell.
********
ma este átadjuk l-nek a szülinapi szalámit. a holnap dimnek átadandó áhitott libamáj pedig épp egy tál tokajiban úszkál egy kis fokhagyma társaságában az esti sütést várva... tudunk élni, vazze :) kétszáz forintunk maradt, de a 40. születésnap az 40. "éljen a B oldal" ahogy bé mondta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése