hullámvasút

eddig teljesen fel voltam dobódva... most meg épp azt érzem, hogy sikítani tudnék és állítsátokmegavilágotkiakarokszállni... bé lógó orral ül velem szemben, miután komplett motorcserét javasoltak neki az autóra és egyelőre semmivel nem sikerült feldobnom... :(

a p.csába, pedig egész jól indult a nap...

kérdés

az imént kaptam egy felkérést KVALITATÍV munkára...
most erősen töröm a fejem, hogy szóvá tegyem-e, hogy a megfelelő idegen szó, amit keresett a KARITATÍV volt valószínűleg, csak kicsit benézte...

alapvetően szerintem semmi baj nincs azzal, hogy ez nem megy mindenkinek. csak akkor miért nem írja le magyarul, hogy jótékonykodásra, önzetlen segítségnyújtásra gondolt, hiszen itt vannak a csodaszép magyar szavak erre.

ma este arra a következtetésre jutottam, hogy a facebook nem teljesen egészséges dolog.
nem igaz, hogy mindent tudnom és látnom kell. nem kell.

almás

- "anya, mikor lesz anyák napja?"
- "május első vasárnapján..."
- "anya, én nem mondom el, hogy milyen ajándékot csinálunk neked titokban anyák napjára az oviban..."
- "őőő... jó..." :)
említettem már, hogy MEGZABÁLOM?????? :)))))
és ez az érzés a legjobb a világon.

(túlfáradtvagyokírnimenjekmáraludni:)

így kell csinálni

ezt úgy képzeld el, hogy tegnap - azon a napon, amit pihenésre szántunk a másfél hétnyi rámolás után... - egy olyan 5-6 órát voltunk abban az irodában, amit tervezek éppen. mire odaértünk, már vadító szürke volt a fal, de meg KELLETT várnom, hogy felteszik a fotótapétát és lefestik a másik falat majdnemfeketeszürkére... és imádtam az egészet, mert nekem ez maga a kánaán, amikor a folyamatban részt tudok venni. mivel az iroda azonban nem nagy, nem úgy volt ám, hogy ültünk mint a moziban, hanem ide-oda mentünk és hopsz, délután 5 lett, de akkor már pakoljuk gyorsan vissza a bútorokat... hát, nem kicsit voltunk fáradtak hazafelé... itthon pedig nekiültünk a dalírásnak... már csak 1-2 sor hiányzott, hogy meglegyen egy verse és a refrén... de az a sor csak nem akart megszületni - majdnem éjjel 1 volt mire mégis. félholtan feküdtünk le...

oké, akkor majd ma pihenünk egy nagyot, mert tényleg megérdemeljük. elvittük artúrt reggel sétálni, én valahogy még alvó állapotban maradtam, mert nem élveztem, hiába a csodás idő, a ragyogó napsütés, akkorákat ásítottam... itthon aztán elbújtam a takaró alatt és megpróbáltam aludni. ekkorra már persze nem ment. így összeszedtük magunkat és nekiestünk a kertnek... ebből aztán az lett, hogy egy röpke 6 óra nonstop melóval nagyjából el is készültünk (szerintem még holnapra is maradt majdnem ugyanennyi...) - így ez az este ismét keresztben álló szemekkel talált minket... bé felvetette kb. fél órája, hogy akkor folytassuk a dalt. majd lehunyta a szemét és ülve elaludt :) kb. 20 perce a hátán fekve horkol. én meg hősiesen fenn vagyok, mert imádom a lakatos márk műsorát, szeretném megnézni.

szóval hű. viszont szánnék pár sort anti bácsira, aki a helyi "barkács bolt" tulajdonosa. anti bácsit zs. remekül tudja utánozni, de inkább a bolt az érdekes. konkrétan az, hogy MINDEN van benne. bemész a boltba, körbe mindenhol áru. lehet, hogy körülnézel és épp meglátod, amit keresel, de ha nem akkor sincs semmi baj... mert kérdezni kell. és vazze, nem tudsz olyat kérni, ami nincs :) olyan mint egy mini obi és még 2-3 bolt összegyúrva. és hogy ők miből élnek, amikor a szöget nem százasával adják, hanem kilóra és egyet is vehetsz és a mai facsavarom darabja 1,50 volt (és ha páratlan számban veszem, akkor mi van??? :)))))) - de tömeg volt. mindenki lejött VALAMIÉRT. én ma kétszer is voltam. egyszer egy nyeles keféért, vagy mi a neve. nem láttam kitéve. azért rákérdeztem. anti néni (anti bácsi neje?) levett a polcról négy félét (közben leesett még 8, de csak legyintett, hogy majd felveszi, kb. 1 lehet a vérnyomásuk :))) majd kifejtette, hogy miért a fa nyelet vegyem meg hozzá a műanyag helyett. 384 forintért. az áralkotásuk még egy külön eset. utána lerongyoltam egy napernyő talpért, mert a miénkről kiderült, hogy lyukas - hát persze, hogy volt (842 ft) és pár csavarért meg valami izéért, amivel meg tudtam szerelni a kerti asztalt... minden volt. minden. oké, gumi a kerti párnákra nem. az volt "a jutkánál" (két lépéssel odébb).

hát én ezt egyszerűen imádom ezt. azt a nyugalmat és lassúságot, ahogy anti bácsi elgondolkodik, amikor kérdezel és mindig azt mondja: "megnézem hátul..." majd komótosan elsétál... hátra. akárhol is van az. majd egyszercsak megjelenik az adott tárggyal. csúcs. de egyébként ha bábszínház van a művelődési házban, akkor is hozzájuk kell menni a jegyekért :)))) láv diósd.

a nap fénypontja nekem a trambulin takarítása volt egyébként. 180kg-t bír, én mégis hason hatoltam be, mert nem akarom tönkretenni. de gáz. a hasamon ringatózva takarítottam körbe és nagyon élveztem... :)))

a holnapi pihenésről pedig annyit... hogy szerintem holnap én fogok 10 körül kidőlni, már látom előre :)) na így vagyunk mostanában. viszont az iroda... pontosan olyan lett, amilyennek lelki szemeim előtt láttam. brutál jó... alig várom, hogy fényképezhetően kész állapotba kerüljön :)))

ps. megírtam a levelet és beszéltem valakivel... és ezáltal véget vetettem az egyik visszahúzó erőnek. nem vicceltem a múltkor. nekem sosem az nehéz, hogy megtegyem - hanem mire biztosan eldöntöm. de onnan már nincs visszaút.

rossz ki - jó be

bé már lefeküdt, mivel tegnap is alig aludt szegény... horkol. sebaj. majd egyszer elmúlik mindaz a stressz, ami miatt ilyenek az éjszakái. és egyszer ezeken a nehézségeken is túlleszünk.
nehéz lenne jobban megfogalmaznom, ezért inkább ide másolom:

ma azt szerettem... hogy egyszercsak hazaértem. igaz fél 9 körül, de lerúgni a cipőt ma különösen nagy élmény volt, a lábbujjaim majdnem hangosan sóhajtottak fel. a lakás készen, kirámolva, kitakarítva - kiadva. és ezen a héten további "nagytakarítást" tervezek... a körülöttem lévő energiavámpírok terén. úgy érzem meg kell szabadulnom attól, ami visszahúz és ezáltal helyet kell csinálnom az újnak, a jónak... hogy aztán majd jól azt mondhassam, hogy mindezzel miért vártam idáig?! :)

annyi időt töltünk úgy általában olyan dolgokkal, amelyeket valójában nem szeretünk és olyan emberekkel, akik csak elvesznek tőlünk. és ezeket a kapcsolatokat ugyanúgy tudni kell mérlegelni, mint egy szerelmi kapcsolatot és fel kell ismerni mikor billen át az a bizonyos mérleg és honnantól érezzük úgy, hogy ezáltal a kapcsolat által nem hogy nem építkezünk és fejlődünk, vagy kapunk valami pluszt, de még kevesebbek is leszünk... és ilyekor muszáj tovább lépni. nincs bennem most harag senki iránt, sokkal inkább érzem azt, hogy szeretnék haladni tovább a saját utamon és nem megrekedni. mert mások egy helyben toporgása sokszor kényszerített engem is ugyanerre közben, és alig vettem észre, hogy ez is lehet az egyik ok, ami engem visszahúz. sok időt és energiát szántam ezekre a dolgokra és szívemre tehetem a kezemet bátran, hogy nem rajtam múlott a megtorpanás. az én munkám ráadásul egyben szerelem is és úgy érzem eljött az idő, hogy - pénz ide vagy oda - tovább lépjek.

néha maga a döntés meghozatala olyan felszabadító önnön magában, hogy szinte szárnyakat ad. aztán később majd felteszem a kérdést, amit mindenki más is feltenne: mire vártál eddig? 

(nemtom. tapsra? :))))

bízom benne, hogy valami újnak és jónak tudok így teret adni. és abban is, hogy sok más területen meg tudom ezt valósítani. valami ilyesmi ma éjszakára. és most megyek én is aludni... nagyon megérdemeljük :)

és akkor most még ez is... átléptem egy percre az fb-re mielőtt kikapcsolom a gépet és látom, hogy egy ovistársunk egyik golden retrievere...

"Budaörsön szombat de. az Odvas-hegyen kutya sétáltatás közben az egyik sűrű bokorban Dean-t megsebezte egy kapitális vaddisznó. A vad előbújva Timi felé vette az irányt. Szerencsére 100 méterre tőle megtorpant-szemeztek egymással majd irányt változtatva Don-nal a nyomában menekülni kezdett. Dean-t apró 3cm-es sebbel a mellkasán az állatorvoshoz vittük. Feltárás után derült ki, hogy a tüdeje is sérült-bevérzett. 2 órás küzdelem alatt kétszer is újra élesztették de végül nem ébredt fel a műtőasztalon.

Don és családom elvesztette újdonsült barátját.
Élt 4.5 évet.
Igazi vadászkutyaként távozott el.
Nyugodj békében."

csak nemrég vették magukhoz, mert a "gazdái" elmentek külföldre és őt itthon hagyták (????????) - és olyan édes és okos és gyönyörű kutya volt!!!! doni és dini... néha együtt sétáltunk velük ovi után, artúrral is nagyokat kergetőztek... vagy csak ültek ketten az ovi előtt és várták a gazdit...

nyugodj békében drága james-dean. 
nem bírom abbahagyni a bőgést.