semmikülönös

szerintem nagyjából kész vagyok... mármint egy nappal előbb... wow. este még megkötöm a virágokat, majd kelés hajnali 4-kor a menyasszonyi csokor miatt... és 7 körül indítás kinn a gáton...
az ember nem is gondolná, hogy mekkora meló egy ilyenre előkészülni, és ez még egy tök egyszerű dekor. na mindegy, tökre izgulok :) :) :)

egyébként meg? nem lehetne, hogy mondjuk úgy egy napot átalszom? :) mire a nagy gondolataimhoz érnék - mert azért vannak - addigra nem megy a megfogalmazás, csak az ásítás. ellenben bé-vel olyan állásra jelentkező anti-motivációs levelet rittyentettünk, hogy csak na - elvégre veszítenivalónk úgysincs, hiszen a magyar munkaadók 99%-a nem is reagál a leveledre, nem? na ebben minden benne van, ami SZERINTÜNK fontos és úgy kezdődik, hogy "kit érdekel milyen iskolát végeztem, az ember 37 évesen erre már nem is emlékszik, hiszen a tapasztalat a fontos az életben és a munkában egyaránt..." és még almát is beleszőttem. szuper jó és vicces lett a végre, nagyon elégedett voltam. ezzel viszont ki is éltem az szóbeli alkotási vágyamat a hétre. vissza a pompomokhoz :))))

nemtudomnemtudomnemtudom

bé fél éve nem kap itthon munkát. mit munkát, még egy választ sem a jelentkezéseire...
bé fél éve minden héten kap egy külföldi ajánlatot, csillagászati összegeket, korrekt feltételekkel...
eddig ellenállt. ma jött egy újabb, ráadásul a volt kollegájával együtt mehetne, nem is egyedül és csak egy év meg minden... de itt pityergek. egyszerűen annyira, de annyira elegem van :(
mi az isten történt ezzel az országgal? és hová tart még?! nem tartom normálisnak, ami most van és nem tartom normálisnak, hogy ez kell legyen az egyetlen út...

olyan fáradt vagyok és még több órányi munka van előttem, ahogy mögöttem is, éljen.
a fejem szétrobban és gőzöm nincs mi lesz...

nyomtató mizéria

a hivatali patkányok című filmben volt egy olyan rész, amikor SZÉTVERTEK egy csomó irodai kütyüt... itt ez a nyomtató az asztalon, ami pár nappal az esküvő előtt eldöntötte, hogy beszívat... (közvetlenül miután elköltöttünk egy 10 ezrest új patronokra...) és én szívem szerint most elővennék egy hatalmas baseball ütőt és ordítva verném szét apró darabokra...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH

péntek

valaki jöjjön át és takarítson ki legyen kedves. mivel én most nyakig ülök esküvői meghívókban és szülinapra írt dalokban, a lakás elkezdett önálló életet élni - és egyelőre ő áll győzésre.
csak onnan tűnt fel, hogy ma van a névnapom, hogy már kaptam ezer cuki üzenetet - még az elmű is felhívott, hogy befizettem-e egy bizonyos számlát :)))) szóval i. azt mondta legyen nagyon szép napom . lesz is bébi. este pl. megyek fogorvoshoz, jeeee.

egyébként úgy elutaznék hawaii-ra mondjuk.

estés

ellentétben az eddigi gyakorlattal, már most elkezdem összerakni az első esküvőt... általában előtte 2-3 nappal őrülök meg és teszem össze villámgyorsan, amitől aztán teljesen kiakadok és lefáradok... de neeeeem, ezt most jó előre, eldöntöttem. holnap pedig megyek is ki a virágpiacra... említettem már, hogy imádom a virágpiacot? :)))) hát elkezdődik ez a "szezon" is. milyen csúnya szó ez a szezon.

ittam egy kávét. 8-kor. igen, ez elég kemény, de muszáj volt, mert olyan jó kis filmet néztem ki ma estére, nincs kedvem elaludni a legelején. bevackolunk szépen a takaró alá, ideális pihenés lesz bé-nek is (aki még mindig nem ért haza a telekről, szegény).

fáznak a lábujjaim.

jajdeszerettemategnapinapot... :)))))

vannak olyan apróságok... nem az árcímke a cider-en, mert az ebben az esetben nem érdekes. hanem a cider maga. a gesztus. hogy emlékszem ízlett neked, nektek, próbáljunk más ízűeket, különlegeseket... és mellesleg a telefon, hogy kérek-e valamit a boltból, mert hát mégis angol különlegességek... és a kedvenc csokim. háááát. szóval. ezek éltetik az embert, az ilyen kedves gesztusok. és a másik fél ölelés is. szóval a sok sok szeretet, ami itt lengett a konyhában valahol a csurig rakott hűtő és életem első - hála égnek nagyon jól sikerült - lasagnája között, teli gyerekzsivajjal és nagyon sok nevetéssel. a mini kert jól funkcionált és nagyon szerettem, büszke voltam rá: nagy kerttel könnyű varázsolni - na de kicsi kerttel kérem szépen... és minden belefért, a gyerekek imádták. most írnám azt, hogy a felnőtteknek meg tök nmindegy, mert a kerti asztalnál ülnek úgyis, de nem, legalább hárman fetrengtek szanaszéjjel a füvön... :) szóval a "birtok" jól szerepelt és szuper napunk volt.

a mai ébredés mondjuk távolról sem sikerült jól és emiatt kicsit morcos is vagyok, de majd elmúlik. és most irány i-ék :)))

byealex

igen, érzem, hogy nem vagyok elég trendi... mert a zenéhez NEM értők is bőszen hangoztatják, hogy mennyire nincs hangja, a kedvesem mindössze két akkord és a többi... én például onnan tudom, hogy hamiskás és zeneileg nem egy nagy kihívás ez a dal, hogy a férjem zenész. tehát azt valahol megértem, ha neki mindez nem tetszik. mert felháborítja, hogy semmilyen "tudással" is lehet valaki sikeres. oké, valahol megértem. és persze, a többieknek sokkal jobb hangjuk volt és mesterien komponált dalaik.

de vazze. én azokat untam. aztán jött ez a halál egyszerű dal és MOSOLYOGTAM tőle. ennyi. a mai napig mosolygok, ahányszor meghallom és ringatózom azzal a két akkorddal, bár tudnám mit is jelent ez. engem nem érdekel, hogy divatos-e szakértő módon szidni ezt a mátyásaházimanószerű emberkét, nem érdekel, hogy ő csinálta-e meg magát így vagy mások csinálták ilyenre szándékkal, nem érdekel, hogy szakmailag ki hogy ítéli meg - annyi van, hogy jó érzéssel tölt el és ha ezt CSAK két akkorddal és nulla énektudással is meg tudta tenni, akkor ehhez külön gratulálnom kell. ennyi.

egészen biztosan egyszerű vagyok mint a faék, de én eszerint alakítom ki a véleményemet: valami vagy jó érzéssel tölt el, vagy nem. és ha igen, akkor nem biztos, hogy el fogom tudni magyarázni miért. a többiek profizmuást le lehet mondani, szakkifejezésekkel is. oké. de ennek a tök egyszerű dalnak az engem megmosolyogtató hatását nem tudom elmagyarázni - kicsit mint a szerelem. ott is bajban vagy, ha meg tudod magyarázni miért varázsl el az az ember.

ezt leszámítva is drukkolok ennek a figurának, mert ha tetszik, ha nem (én speciel örülök), de ő képviseli az országunkat és kész. ám amiket olvasok a neten megint arról szólnak, hogy sajnos a mi népünknek megvan az a sajátos szokása, hogy nagyon nehezen képes összekapaszkodni... ám okoskodni annál inkább szeret. na mindegy. szóval tegnap fél füllel hallgattam a nagy előadásokat... és baromi unalmasak voltak. hol nők csókolóztak össze, mert hát mindent meg kell tenni a hatás érdekében, hol félmeztelenül énekeltek, hol hatalmas opuszok hangzottak el... voltak remek hangok és kevésbé érdekesek is. talán egy érdekes előadás volt még, a máltai, ami olyan egyszerű és természetesnek hatott. aztán jött ez az alex, ringott mellette a cuki gitáros és megint azt éreztem, hogy azt is leszarom, hogy hamis, amit még én is hallok. nem érdekel, mert megint mosolyogtam a dalától. és ez jó érzéssel töltött el, mert ugyebár egyszerű vagyok mint a százas szög, ezt már tisztáztuk néhányszor.

ha ezt bé olvasná, válóok is lehetne, de nem érdekel. ahányszor fikázza, akár jogosan, akár nem, nem tudom, mert én ehhez nem értek - én akkor is kitartok ama véleményem mellett, hogy engem ez a dal egy kicsit elvarázsol és nem érdekel, hogy ezt milyen eszközökkel és hány akkorddal éri el. egyszerűen szeretem, mert jó nekem. mellesleg meg kb. annak örülnék a legjobban, hogyha megnyerné, hadd bosszankodjon mindenki, nem érdekel. de most őszintén - ezen kívül hány olyan dal volt ott, ami érzéseket keltett benned egyáltalán és mosolyra fakasztott?

én így. és nem annyira érdekel, hogy menő dolog szidni és ciki kedvelni ezt a dalt. én imádom! :)