nagyonváromanyaralást

az gáz, hogy félig dolgozom, félig ejtőzöm a kanapén? :)
majdnem két órám van még, hogy minden kész legyen és rendet is rakjak, hogy este már csak a csokrokat kelljen csinálnom, amikor alma lefeküdt... mindjárt elalszom :) és izgulok. az esküvők, a virágok, a ház eladás... szerintem minden együtt, nem tudom.

kicsit így a fejem fölött csapkodnak most a hullámok... itt ülök a hortenziák mellett, így utólag nem is értem hogy vállaltam ezt be, mert csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz velük... holnap esküvő, kedden esküvő, bé-vel jól összevesztünk tegnap reggel és a tetejébe még délután bejelentette, hogy elmegy egy vitorlás versenyre 4 napra... pont ebben a "csúcs" időszakomban... szóval akkor vihetem magammal almát dolgozni, ami mindkettőnknek szuper lesz, a keddet még gőzöm nincs hogyan oldom meg, mert nem nagyon van itthon senki, aki elhozná az oviból. közben fokozódnak a ház körüli dolgok is, tiszta izgalom az egész. mindez megtűzdelve csomó szuper kerti partival és találkozóval, mint pl. a tegnapi csajos a szertárban, amit mérhetetlenül élveztem! :D szóval nekem most nagyon jó, de elég stresszes is egyszerre - úgy érzem lesz mit kipihenni a nyaraláson...

bé-vel jégcsapok a levegőben, remek lesz, hogy pont így megy ma el... remélem ez is megoldódik majd valahogy, de épp csak időt nem látok erre, hiszen már elindult dolgozni, du. 3-ra meg lenn lesz már balatonon. ha csak nem az utazótáskája fölött beszéljük meg... király.

artúr majdnem kapott egy kistesót :) de aztán megállapodtunk, hogy az ilyen és hasonló szerelmeket elnapoljuk költözés utánra... még mindig csuriban van minden testrészem... elképesztő lenne, ha tényleg minden összejönne :) kéretik drukkolni.

na induljak már el...

egy szerdai napon

most az van, hogy leültem egy percre pihenni... és azóta csak bámulok ki a fejemből. 36 fok, most jöttem haza, a lakás a feje tetején áll... és még mindent elő kéne készítenem holnapra. az élen még vagy 6 pompommal... hát nem tudom. inkább befeküdnék egy finom kék medencébe :D
a holnapot és a holnaputánt túl kell élni és ennyi. utána lehet megint pihenni kicsit.
remélem a lesötétített hálóban túlélni próbáló virágo is hasonlóan gondolkodnak :)

egyébként meg. izgulok. nem kicsit...

összevisszaösszevissza

és akkor most lábakat feldob, könyv elővesz és elfekszik...
egész nap rohangáltam ezerrel, a végén a legeslegjobb az volt, hogy zasanninál kicsit lepihentem és még szuper masszázst is kaptam. jajdejóvolt... végül még beszaladtam a lurdy-ba az optikushoz megnázni az akciót - persze nekem semelyik keret nem állt jól - de ami most a lényeg, hogy ott hagytam a szemüvegemet :( így mnost hiába fáradt a szemem, nem tudom kivenni a lencsét, mert nem látnék semmit a világon... ááááááh. mindjárt elalvós, nagyon izgulós eszter. kaptam ajándék light kólát. kirúgok a hámból :D

csurit kérek

olyan szintre jutott ma el az IZGALOM bennem, hogy még a színeket is másképp láttam a világban. mindennek a tetejébe egy szuper napot töltöttem el dorkával, ami csak hab volt a tortán a brutál hétvége után, szerintem megérdemeltük :D
szóval pörög az agyam ezerrel, mert itt van előttem egy kép, hogy ez a "dolog" most sikerülhet akár, mert lehet, hogy a csillagok is úgy akarják, vagy mittomén... próbálok nem álmodozni néha, aztán van, amikor meg egyszercsak elkezdek szárnyalni mégis, mert miért ne, hiszen olyan jó álmodozni...
hűűűűha. most mindenki tegye keresztbe az ujjait, a térdeit, a lábujjait, mindenét, hogy ezt a dolgot megugorjuk :))))))))))))))))))))))))))))))))

várakozós

úgy látom jó pár napja nem volt mondanivalóm... pedig van, esküszöm. de lehet, hogy most jó nekem, mert bőven van, volt kivel megosztani is és nyígni meg nincs kedvem. na de a mai nap azért komoly elgondolkodásra késztet. azt mondják, ha esik akkor zuhog. és most nem arra gondolok, amit az ablakon kinézve látok. az egy dolog. mászkálok itthon fel-alá, ülök a csipkék fölött az asztalnál és nem, ez most nem megy nekem, totál nem tudok koncentrálni, inkább megint mászkálok egy kicsit fel-alá...rémes. amikor itt vagy és mégsem vagy itt agyban. ugyanakkor nem rémes most az oka ennek. jaj, de utálom már a virágnyelvet. fingers crossed. pár nap múlva okosabbak leszünk :D

azt gondoltam ma

napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy tök normális vagyok és próbálom a helyükön kezelni a dolgokat, elfogadni, hogy a világon más-más embereknek más dolgok jutnak, ez van, nem is érdemes ebbe belegondolni, vagy rágódni rajta.
de ma volt egy telefonom, ami után alapvetően szuper jól kellett volna éreznem magam, ehelyett valamiért amikor letettem, úrra lett rajtam egy rossz érzés. pont az a fajta, amit igyekszem messze elkerülni... mert a világ nagy igazságtalanságait egyrészt nem én fogom megváltoztatni, másrészt tényleg tök fölösleges körök ezek, hiszen az "ezvanelkellfogadni" kategóriába tartoznak. nem tudom, lehet, hogy csak egy fél mondat volt, amire kicsit összeráncoltam a homlokom, lehet, hogy ezt összefüggésbe hoztam egy olyan érzéssel, amit eddig próbáltam magamban legyűrni és nem engedni az előítéleteknek. de néha sajnos tényleg igaznak bizonyulnak. legalább egy kicsit.
egy szó mint száz, ott ültem a kocsiban és üveges tekintettel vezettem tovább, erősen elgondolkodva rajta, hogy akkor hogy is van ez? hát hogy lenne? az élet sajnos nem egy tündérmese. van, akinek két kézzel nyomja a jót, számolatlanul. van, akitől mindent elvesz.
én meg nyomtam tovább a gázpedált és azon filóztam, amin nem szoktam: vannak dolgok, amelyeket nagyon szeretnék, ha megtörténnének. egyik sem lehetetlen ráadásul. csak olyan rossz már a küszöbön állva tipródni... ilyen régóta. nem más ez, mint türelmetlenség. tudom, értem. és nem szabad türelmetlennek lenni.

de én megint nem találom az arany középutat: az ember ne legyen elégedetlen, örüljön annak, amije van. de ugyanakkor az elégedetleség az, ami előre visz minket. lehet, sőt kell is többre vágyni, mert ettől mozdul meg az életünk.

ugyanakkor el sem tudom képzelni milyen lehet az az állapot, amikor tényleg mindened megvan és még mindig csak kapsz, kapsz... persze ebben az is benne van, hogy mit kezdesz vele. és ami bennem ma elindította ezt a gondolatsort nem egy rossz példa legalább, sőt, nagyon is jó. ezért igyekszem visszaevickélni ezekre a vizekre és csak a jót észrevenni...

(virágnyelvből jeles.)