levegőért kiáltok

elmondom mi zavar. ez a mérhetetlen tömeg és licitálás. hogy már mindenből van és mindenből ezer van. hogy már egy szar lángosos lakókocsira is írott műremekek készülnek krétával, hogy még a sarki boltnak is van tepertős sarka, hogy mindenhol van négy közért, öt hobbibolt, kilenc virágos és nyolcvan dizájn étterem, hogy mindenki, aki valaha kezében tartott egy otthon magazint már lakberendező, aki tudott magának venni egy minőségi fényképezőgépet, az már fotós, mindenkinek van blogja, már szerintem az interspar takarítónőinek is külön youtube felületük van, amelyen a helyes partvistartást oktatják, mindenki kézzel készít mindent, lekvárt tesz el, paradicsomot aszal a napon, tiltakozik a plázák és az E betűk ellen, paleo, vegán, bármi, csak nem klasszik, mindenki egyedi, mindenki egy tehetség, mindenki szuper, minden nő gyakorlatilag wonderwoman, lepedőakrobata, fitness világbajnok sok millió futó, súlyt emelő, (bio)brokkolit rágcsáló képpel és like vadászattal, szuperanyu, aki cukrászdát nyit, mesekönyvet ír, párnát hímez, szappant főz a családnak ja és minimum gasztroblogot vezet a reggeli rántottáról is, amely szigorúan csak szív alakúra erőszakolt virsliben lehet...

annyira kibaszottul unom. és mindez az arcomba tolva, nem lehet úgy végigmenni egy, hogy ne legyen ott tíz tök egyforma "egyedi étterem", tíz tök egyforma nem trendi csaj, mert most az a trendi, ha nem vagy trendi és menjek én a picsába, ha szeretnék vasárnap plázázni, mert primitív vagyok és szeretek vásárolni és nincs kedvem már írni sem a sok egyen témáról, nincs kedvem a huszadik delikátesz tulajdonosának lenni, amikor a gagyi lidl-nek is van "delikátesz" vonala és különben is, a magyar embernek az ár számít, kivéve ha elég trendi ahhoz, hogy mindent őstermelőtől vegyen és jaj, isten ments, hogy a gyerek minimaxot nézzen, mert mi annyira kurvára tökéletesek vagyunk, hogy non-stop játszunk inkább.

nem akarok tizedik, századik és ezredik lenni, nem akarom, hogy egész nap az legyen előttem, hogy vajon elég egyedi, trendi, anti-trendi, izmos, szálkás, tepertős és őstermelős vagyok-e, nem akarom, hogy emiatt a non-stop információ áramlás miatt állandóan kényszert érezzek, hogy összemérjem magam mindennel és mindenkivel, aki szembe jön velem, még egy széphajú ötévessel vagy egy kisportolt hetvenévessel is. nem akarok egy teljesen átlagos, de az egyediség vágytól túlfűtött, a megfelelési kényszertől fuldokló partra vetett hal lenni, nem akarok folyton ezen gondolkodni.

nem mehetnénk vissza az őskorba, amikor még csak a szomszéd kislány copfjait irigyeltem és nem majmolta egymást a komplett világ a közösségi média segítségével? nem csukhatnám rá az ajtót a világra és feledkezhetnék el legalább egy kicsit arról a tényről, hogy nem vagyok tökéletes, vastag a lábam, gülü a szemem és randa a bőröm? nem lehetne, hogy ne stresszeljék az embert folyton, hogy aznap mit főzött, mit vett fel és mit vett le, hogy hányan találták már ki előtte az ő saját ötletét, tessék, még ebben sem vagy egyedi, bazz.

fulladozom. a túl sokban.