nem

olyan ez az élet, hogy döntéshelyzetekbe kényszerít. sokszor olyanba, amelybe szívem szerint pedig bele sem fognék. pl. ez a hitel dolog. bé ma negyed órán át feszegette a témát, hogy MELYIK és MILYET, miközben én éreztem, ahogy az információ egyik fülemen be, a másikon pedig ugyanezzel a sebességgel kifelé áramlik... nem érdekel melyik és milyen. eleve nem szerettem volna. de a kialakult helyzet ezt hozta. nem olyanba vágunk bele, amelyet terveztünk, így valószínűleg muszáj lesz felvenni valamennyit.

egy ilyen döntés a szárnyaimat szegi. utálok bárkitől és bármitől függeni. azt szeretem, amikor szabad vagyok és érinthetetlen. és legfőbbképpen stresszmentes... értem én, hogy a pénz nem boldogít. nem is, de az alapstresszt, azért lássuk be, hogy masszívan lecsökkenti, na. (tehát holnap elutazunk bé-vel és érkezéskor egy lottóval nyitunk :)

szóval ma délután végig kell hallgatnom a milyet és melyiket, kicsit hosszabban - ehhez pedig semmi kedvem, épp azon filózom nem léphetnék-e le valamilyen indokkal... mondjuk azzal, hogy épp sürgősen világgá megyek. (kb. fél 9-re érek haza :)

*************

egyébként még mindig a hétfői fura telefonbeszélgetésen gondolkodom. félig-meddig számítottam délutánra egy "bocs, ez azért kicsit túlzás volt" (nemaludtamagyerekmiatt, meg a f.szom, mittomén) üzenetre, de nem jött. ma csütörtök van és még mindig azon filózom hogyan engedhet meg magának valaki ilyen hangnemet. a végén még kiderül, hogy emberből vagyok én is és vannak érzéseim... ennyire könnyű megbántani.
én már nem akarok több emberrel megismerkedni. max. kutyákkal, jeeee.