az új szoba

az új szoba még nincs készen. ezért képet sem nagyon akarok még feltölteni, mert tőlem mindig többet várnak az átlagnál, félkészen még nem elég jó. (de vajon honnan lesz függönyünk és szőnyegünk így, hogy az ágyat (kanapét) nyomom? :)))

szóval alma bement és a két füle alá ért a szája. minden tetszett, nagyon örült, kicsit zavarban volt, majd bírkózott egyet bé-vel az új játszósarokban (ez információ értékű, remélem figyeltek: bé is elfér ott :))) - ezek után lejött és rajzolt. na király, gondoltam, erről ennyit. kb. fél órája viszont felment és azóta nem láttam. ül a játszórészen és félhangosan motyog valami mesét a játékai között, szerel, kalapál, rámol... megzabálom, komoly. ezekért a pillanatokért éri meg minden, de minden!

lávlávláv.

ps. függönyt és szőnyeget szeretnék. MOST. de a falat tuti megfestem csütörtökön... (mivel bé szerdán megy a szüleihez, én meg az összes esküvős cuccot már elküldtem oda, most majd hozhatja vissza az ekrű tüllöket a fa virágaihoz, ehhe.)

asszem türelmetlen vagyok. mint mindig. lám, semmi nem változik :)

hétköznapi csoda

anyu tegnap olyan teát csinált nekem, amit seperc alatt megittam, olyan fincsi volt. na ilyenek is vannak :)
egyébként meg. teljesen meg vagyok hatódva a sok szeretettől, ami körülvesz. azért ilyenkor sok minden derül ám ki.... láv.
a gyerekszoba majdnem kész. kiegészítője gyakorlatilag nincs, mert a kanapénkon nem árulnak se szőnyeget, se függönyt, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik. és ha majd minden meglesz, akkor lesz igazán jópofa :) most még nagyon szokatlan. mancika kb. egy óra múlva jön haza, akkor látja először... váááá, de izgulunk :))))))

ma délelőtt nem voltam jól. ma délután érzem először, hogy kicsit talán jobban vagyok...

haladás

manci szobája kiporszívózva, bútorok betéve, cuccai kis része visszahordva, és... és egyelőre egyikőnknek sem tetszik igazán :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
ha tudnék köhögés nélkül röhögni, akkor most itt vihognék. a helyzet az, hogy ez itt most NYERSANYAG. nincs függöny, nincs szőnyeg - és persze nincs még felfestve semmi a falra.  amíg ezek nem lesznek meg, addig nem is fog tetszeni. tehát "utána" képet addig semmiképp nem készítek. viszont tök idegesítő, hogy még egy diego-ig sem mehetek el, hogy ezeket megoldjam. ááááááááááh.

bé elment pánikszobába játszani. én itthon maradtam kanapézni és tévézni :) szerintem beállok még kicsit a gyerekszoba ajtajába ihletet meríteni... lesem a netet, de ez akkor sem ugyanaz.

utazás

engem az emberi agy teljesen lenyűgöz... és most nem csak azért, mert most néztem végig egy kisfilmet arról, hogy a saját gondolataid révén milyen hatalmad van az életed felett...
hanem egyszerűen azért, mert ezután rákattintottam valakinek a linkjére, aki egykor fontos volt és meghallgattam a zenét... valaki, akit nagyon jól ismertem... és pontosan tudtam kb. milyen zene vár rám. de magára az "utazásra" nem számíítottam... érdekes az agyunk. ezt a számot nyilván sosem hallhattam vele együtt, mert az már nagyon régen volt. és mégis megelevenedett. nem felétlenül ő, hanem az az érzés és élethelyzet, ami ezt a kapcsolatot övezte. mintha visszamentem volna az időben 15 évet és ott álltam volna az étkezőjükben, aztán mentünk együtt az autóval, mellettünk száguldott a táj és szinte azt éreztem, amit ott és akkor... azt a szabadságot, amit csak akkor lehetett, mert akkor még nem voltam összetörve és nem voltam óvatos. szabad voltam és boldog, nem érdekelt semmi. az az érzés volt, amire i. már akkor megmondta, hogy ilyet kevesen élnek át évekig... de akkor még túlzottan fájt az elvesztése, hogy örülni tudja a puszta létének.

ma már értem.

ijesztő az agyunk. mármint ez szinte ijesztően valóságos. ugyanakkor pont, hogy nem ijesztő... pont, hogy félelmetesen hatalmas... hú :o)

night

lassan halas lennek egy olyan ejszakaert, amikor aludni is tudok... fel oraja vergodom lenn a kanapen, felig ulve, felpolcolva, de sehogy sem jo. grrrrrrr...

bénázós

erről a zuhanyzásról kicsit eszembe jutott a császárom utáni hét... akkor ha bé konkrétan nem tesz be a sarokkádba és nem zuhanyoz le, akkor még most is ott állnék, lévén képtelenség volt annyira felemelni a lábam, hogy átlépjem a peremét... hamar megállapítottam, hogy még a kisujjam mozdulatát is érzem a szétvágott hasfalamon.

na, kicsit ilyen volt ez most is - a bal kezemet kb. felemelni alig tudom, így elég vicces volt a szokásos zuhanyzásom - inkább szokatlanra sikeredett. amikor már végre kádon kívül voltam, megpróbáltam lehajolni bekrémezni a lábam... hát vazze. minden mozdulatom a tüdőmben - főleg bal oldalon - sajog, de akkor már majdnem nevettem magamon, hogy lassan tényleg minden nap ajándék :)

felöltöztem - ez is megért egy misét, ha nem én lennék a delikvens, azt mondanám kandi kamerát ide, hogy megnézzük mennyi ideig tart belecélozni a bugyiba az egyik lábaddal lahajolás nélkül :))) és most a kanapén pihegek.

én mindig azt hittem, hogy a tüdőgyulladás az olyan mint egy influenza, csak kicsit tovább szeded a gyógyszert. azt senki nem mondta, hogy ez így tud fájni...

anyutól kaptam egy ISTENI narancsos-mandulás étcsokit (moser roth) és épp azt kóstoltam meg. az órára pillantva pedig hálásan állapítottam meg: fájdalomcsillapító tájm. jó kis vacsora, mi? :)))))))))))

teatime

mindössze két napja iszom a teát... amit én ugye nem szeretek. bocs, tudom, hogy nem vagyok trendi, de tényleg ki nem állhatom. tonikot sem iszom, mert azt sem szeretem. na ennyi.
szóval mennek a tea reklámok és mindössze két napnyi kötelező tea ivás után már érzem, hogy hányinger kerülget a reklám láttán is... áááááááááááááááááhhhhhhhhh!