hóban

nem mondom, kicsit rohangálósra sikerült ez a nap... az külön "öröm" volt, hogy a 3/4-ét tök magas sarokban sikerült megoldanom, ezért mire félúton hazaértünk, majdnem sikítottam a gyönyörtől, hogy lerúghatom! (szerintem ha nem esik a hó, tuti mezítláb jövök be a kocsitól.)

szóval ráckevei szálloda bejárás és ikea magassarkúban letudva, utána h-ékhoz szeretetteli látogatás szigorúan laposban és kényelmesen :) vannak ilyen nagyon-szeretem emberek. na ők ilyenek. és együtt örülök velük az új háznak - miközben magamban áhítozom egy hasonló élmény átélése után... :)))

aztán haza, manci hátul énekel a kocsiban, esik a hó ezerrel... bé megkér, hogy dobjam már el a kávézóba, ahová beülnek a srácokkal. persze, semmi gond. gyök kettővel hazavezetés, mire bé közli, hogy "őőő... bocsi, de mindenkiért elugrunk..." -"ebben az időben???? najó. "vezessek??" - ugyanmár. megoldom. és különben is hazafelé egyedül vagyunk úgyis.
hát vazze...! az átlag sebességünk 10-20km/h között volt, ezerrel ömlött a hó és röpke 20 perc alatt be is gyűjtöttük a fiúkat (még a csomagtartóba is került egy :))) az egyébként 5 perces úton. csúszott nagyon, de nem féltem, mert olyan hangulatos volt az egész és gyönyörű minden! oké, alma kicsit később került ágyba, de sebaj - szeretem az ilyen spontán helyzeteket :)

más... találtam egy balerinát, amit szeretnék lerajzolni. szerintem 5-6 éve nem éreztem, hogy megint rajzolni akarok, de a szép emberi mozdulatok megigéznek... meglátjuk :)

alma mondta - megint

- "...és akkor az én szerelmem a lenkeigergő..."
- "??? és ki a zoé szerelme?"
- "az ormaibence..."
- "hogy-hogy? hiszen eddig a te szerelmed volt az ormaibence, nem?!"
- "de azt kérte a zoé, hogy most EGY KICSIT CSERÉLJÜNK!"

ja, hogy ez így megy? :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

alma mondta

- "nem akarom letenni a te tányérodba a kanalamat..."
- "de miért nem?!"
- "mert akkor elkapom..."
- "de mit?! már nem vagyok beteg..."
- "akkor elkapom a BESZÉDEDET! és akkor úgy fogok beszélni mint te!"

jaaaa :))))))))))))))))))))))))))))))))

ehető. akármi is ez, ehető. nem is vészes. de nem igazi pogácsa. sebaj, még van egy 30-40 évem kísérletezni :))))) bé a kanapén horkol, manci bogyó és babóca maratont néz... én meg? én meg csak úgy bambulok, így hogy végre leültem... a konyhában végre rend van és amint bé felkel, csinálok egy jó kis kávét. igenis kellenek ilyen napok. amikor van idő semmit sem tenni. jó illat van és már a tiszta ruhákat is eltüntettem... (aha. itt valami nem stimmel. én nem csinálom a semmit...)

bé felkelt. coffee time :)

döbbenet

épp pogácsát sütök. én. lenyűgöző. nekem is :)
még gőzöm nincs ehető lesz-e, de tök mindegy, már csak pozitívan tudok meglepődni, ha a saját sütési képességeimről van szó :))))) szóval ha mondjuk EHETŐ lesz, akkor én elégedett leszek.

egyébként meg. itthonkodós nap. (délelőtt balett, kézműveskedés, ebéd ptinél, bevásárlás, mászkálás... azért megérdemeljük, na.) holnap családlátogatás. azaz nonstop mászkálás. áááááh.

napi margó

vannak filmek, amelyeknek nem tesz jót, ha vége van... (mellesleg az sem, amikor reklám szakítja meg.)
szóval most kirántottak a holiday varázslatos filmvilágából és csak pislogok, mert még nem volt kedvem "felkelni".

olyan sok mindenről akartam írni így hirtelen, hogy elfelejtettem mindent. de konkrétan mindent. csak pár kép virít a fejemben, amelyeket tisztábban látok mint eddig bármikor. kíváncsian várom ezt az évet.

egyszer megkérdeztem valakit, hogy neki hogyan ábrázolódik az év a fejében. nem értette a kérdést. pedig valamit mindenki lát. én nem sokra emlékszem az angliai iskolából, csak villanások vannak meg. az egyik ilyen az elsős tanterem, amelynek a hossanti falán végig futott egy hosszú, hosszú kép... január, február... és így tovább decemberig. és a háttér mindig az adott évszakra jellemző. nos, az én fejemben ez a kép jelenik meg mind a mai napig minden egyes év fordulóján: ahogy a hosszú kép legvégén lévő havas fás decemberről előre megyünk a legelső képhez, a januárhoz és elölről kezdjük az utat a kép mentén...

(és még mondja azt valaki, hogy nem minden a gyerekkorban ivódik belénk :)))

összevisszás

utálom: az olyan helyeket, ahol fázom. bár igyekeztem jól érezni magam, egyszerűen nem értem, amikor valaki be van öltözve a saját otthonában. én bugyiban szeretek lófrálni. most jó itthon :) és a "neked hogy tetszik, mint lakberendező?" kérdést. ezzel ki lehet kergetni a világból. egyszer valaki elfogja érni, hogy őszintén válaszoljak.

imádom: a finom meleget és a szép fényeket. no meg holiday című filmet. épp most kezdődött el... :)

bekuckózós este egyedül (alma már lefeküdt, bé kiment bécsbe a fiúkkal jéghoki meccsre) - minden adott egy remek estéhez - magammal! (nem magamBAN, az olyan negatív lenne... hanem magamMAL - érzed a különbséget :))))

egyébként tök kíváncsi vagyok, hogy simán elalszik-e alma, mivel tegnap negyed 1-kor még itt pörgött az összes gyerek, majd 10-ig aludtunk! spontán szilveszteri buli alakult és én nagyon élveztem. előtte déltől t-ékhez voltunk hivatalosak délután 5-ig elnyúló kávézásra és libazsíros kenyérre (istenem az a ház - na nekik őszintén elmondtam a véleményem - a pozitívat! :)) és utána spontán baráti had otthon, sok lelkes gyerekkel, majd éjfél után pokrócba takarózott barátnős beszélgetéssel... mit kívánhatnék még? k. és m. a gyerekszobában aludtak, mi almával a nagy ágyon, reggel pedig délig reggeliztünk és dumáltunk. utána hazaért bé és vele folytattam.

nekem ez határozottan JÓ évkezdés volt :))))))