gesztus és érdek

ma egy nagyon érdekes mondattal találtam szemben magam, amit azóta sem értek.
"tekintsük jövőbeni befektetésnek..."????? ez most komoly? miről beszélsz? ez egy egyszerű, mindenféle érdeket nélkülöző GESZTUS a részünkről, hogy ilyen kedvesen akarjuk hazafogadni a barátainkat. ennyi és nem több. hogy lehet jövőbeni befektetésnek (???) tekinteni ezt?

én néha nem értem az emberek gondolkodását. vannak emberek, akik egyszerűen nem értik a "csak úgy" kifejezést. amely mögött nincs más cél, mint hogy örömet és pár kellemes percet szerezz valakiknek. ennyi és nem több. oké, tudom, nem evilági. de akkor is.

csak pislogok.

csütörtök este

én ma szuper jól éreztem magam... csak az a kérdés merült fel bennem, amit úgy, de úgy megkérdeztem volna egy bizonyos embertől, akit nagyon kedvelek, hogy mondd, te mit látsz ebben a nőben, amit én annyira nem?! van itt valami rejtett érték, ami csak zárt ajtók mögött derül ki?
én ezt komolyan nem értem.

de mindegy is.

szóval szuper jó kis esténk volt, nagyon nagyon élveztem. szeretem-emberek :)

költői kérdés

az az ember, aki utálja a kutyákat, miért oszt meg az fb-n - vagy akárhol - kutyás képeket? látom a lelki szemeim előtt, ahogy magában mormolja, hogy "jajdeéééééédes" - miközben a valóságban max. távolról és némi undorral az arcán szemléli őket.

(a kisktyákat is. anno az enyémbe bele is rúgott kicsit... biztos, ami biztos. a vérengző fenevad.)

semmike

vannak emberek, akik OLYAN mértékben tudnak engem idegesíteni, hogy az szörnyű... az okoskodásuk, a tudálékosságuk... és az, hogy valójában mennyire nem értenek ahhoz, amihez azt hiszik értenek. és még kérkednek is vele. eszem-faszom megáll, mondta valaki.

olyan fáradt vagyok, hogy alig látok. de legalább nagyjából látom az alagút végét. a kutya most nem érti miért nem jöhet fel a hálóba... de vazze, az ágy körül temérdek virág mindenhol... :))))))) olyan mintha egy kertben aludnánk. (majd jól betépünk.)

alma kb. 10 perce kijött: "rosszat álmodtam..." - és teljesen magától értetődően helyezkedett el a mi ágyunkban. mi meg magától értetődően befogadtuk. kis cuki. az elégedett titok-mosolyával együtt :))))

elérkeztem ahhoz a ponthoz a mai napon, hogy kész vége, elegem van.
egészen egyszerűen elég.

most várom azt, hogy jöjjön végre valami JÓ!

ezvan

azt kell mondanom, hogy nagykovácsi egyszerűen lélegzetelállító. komolyan. amíg vártunk d-ékre, csak ültünk bé-vel a kocsiban és leeső állal néztünk körbe, csiripeltek a madarak, a tücskök (semmi más zaj), csodás erdős domboldalt láttunk. hát szóval... :) nekem mindig egy komoly feltöltődés ilyen helyen járni.

pedig jóóóó szar kedvem volt, amit tetézett az, hogy a telefon úgy lefagyott, ahogy még soha. gondoltam esetleg még ez is tönkremehetne... de aztán helyreállt a béke bennem, főleg, mert egy szuperédes család elterelte a figyelmemet :) aztán leültünk és ittunk egy egész finom kávét, igaz, hogy a főút mellett, mert mást nem találtunk, de olyan kedves volt a pincér, feledtetett mindent. közben ismét jött egy "külföldi hívás"... hát nem tudom. meglátjuk. még mindig kicsit hadilábon állok ezzel az egésszel...

aztán még haza sem értünk és jött az újabb balhé... most lesz ez az esküvő vagy nem lesz vagy mi lesz?! kicsit úgy éreztem egy idő után, hogy nekem kicsit sok a stresszből... most egyelőre úgy néz ki, hogy REMÉLHETŐLEG megoldódik a dolog... de vazze, tiszta para vagyok. mindegy, majd ez is szépen megoldódik.

asszem kicsit a végét járom idegileg, de majd helyreáll bennem a béke :o)
szóval panaszkodás helyett most egyik szemgolyóval szépen nekiállok a menüknek, a másikkal meg elmerülök valami bolond tévéműsorban... agy kikapcs.

pillanatok

minden napra egy jótett... ez lenne az ideális. persze ez nem minden nap jön össze, de azért igyekszünk :) persze néha látom mások arcán, hogy nekik kínos esetleg, hogy segítségre szorulnak... nem tudom, azt hiszem én is így szoktam megélni. pedig minket egyáltalán nem zavar, ha kicsit összekuszálódnak a programok egy-egy ilyen váratlan hívás miatt, sőt.

viszont tegnap megállt az idő egy pillanatra, amikor leszakadt az ég. m-ék háza olyan... olyan mint egy amerikai tengerparti ház. a pénz és a remek ízlés ritka találkozása, ahol egyszerűen JÓ lenni. ömlött az eső, dörgött az ég, jégdarabok pattogtak a fa teraszán, két fehér hintaszék ringatózott, mi mindannyian kinn álltunk és lestük a ki-be szaladgáló visítozó gyerekeket... ááááh... még a b. és e. kezében gőzölgő bögre kávé is megmaradt bennem... nem tudom hogy is vannak ezek a pillanatok, de tényleg beleégnek az emberbe, mint egy fénykép vagy egy illat, egy íz...

holnap délelőtt drukkoljon mindenki. hogy azért, hogy sikerüljön, vagy azért, hogy ne, azt még nem tudom... csak sodródom. vannak helyzetek ugyanis, amelyeket egyszerűen túl kell élni, mert muszáj.
(és még ki kell találnom, hogy mit tegyek a virágpiaci belépővel, ami a gáton az étteremben van - homokzsákok mögött. úgy szégyelltem magam, ahogy elállt a lélegzetem is, hogy HOL VAN????? hiszen az a fontos, hogy minden rendben legyen és ne essen bántódása az étteremnek... de tehetetlen voltam: akkoris leizzadtam azonnal, hiszen az esküvő attól még ott van, most akkor mit csináljak???

hát mit? a porblémák arra vannak, hogy megoljuk őket. akkor most gondolkodom :)