minden napra egy jótett... ez lenne az ideális. persze ez nem minden nap jön össze, de azért igyekszünk :) persze néha látom mások arcán, hogy nekik kínos esetleg, hogy segítségre szorulnak... nem tudom, azt hiszem én is így szoktam megélni. pedig minket egyáltalán nem zavar, ha kicsit összekuszálódnak a programok egy-egy ilyen váratlan hívás miatt, sőt.
viszont tegnap megállt az idő egy pillanatra, amikor leszakadt az ég. m-ék háza olyan... olyan mint egy amerikai tengerparti ház. a pénz és a remek ízlés ritka találkozása, ahol egyszerűen JÓ lenni. ömlött az eső, dörgött az ég, jégdarabok pattogtak a fa teraszán, két fehér hintaszék ringatózott, mi mindannyian kinn álltunk és lestük a ki-be szaladgáló visítozó gyerekeket... ááááh... még a b. és e. kezében gőzölgő bögre kávé is megmaradt bennem... nem tudom hogy is vannak ezek a pillanatok, de tényleg beleégnek az emberbe, mint egy fénykép vagy egy illat, egy íz...
holnap délelőtt drukkoljon mindenki. hogy azért, hogy sikerüljön, vagy azért, hogy ne, azt még nem tudom... csak sodródom. vannak helyzetek ugyanis, amelyeket egyszerűen túl kell élni, mert muszáj.
(és még ki kell találnom, hogy mit tegyek a virágpiaci belépővel, ami a gáton az étteremben van - homokzsákok mögött. úgy szégyelltem magam, ahogy elállt a lélegzetem is, hogy HOL VAN????? hiszen az a fontos, hogy minden rendben legyen és ne essen bántódása az étteremnek... de tehetetlen voltam: akkoris leizzadtam azonnal, hiszen az esküvő attól még ott van, most akkor mit csináljak???
hát mit? a porblémák arra vannak, hogy megoljuk őket. akkor most gondolkodom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése