nnnna. hát most úgy alakult, hogy ma este egyedül vagyok... almát lefektettem és elnyúltam egy kicsit a kádban és nagyon élveztem azt a pár perc csendet, csak az óra ketyegett és a szél fújt kinn...
tegnap tartottam egy hisztirohamot, teljesen spontán, valószínűleg a hormonok vesztek össze bennem, mert meg is jött... mindenesetre kétségbeesetten vágyom a nyugalomra. tudod, amikor "nincs semmi különös"... mindenki egészséges, senki nem akar éppen meghalni, van bevételünk, nem kell tépni a hajunkat a számlák miatt - hanem csak úgy egyszerűen vagyunk... csendben, nyugalomban...
délelőtt elmentünk hárman biciklizni, aztán kaptunk egy spontán jó kis ebéd meghívást... egész jó kis nap volt. majd érkezett az a telefon, amitől belül rettegsz és amit addig csak filmen láttál... "kislányom, ne ijedj meg, épp megyek mentővel a kórházba, adom a doktornőt..." - ?????? leblokk. dokinő határozott helyzetismertetésére blokk felold. indulás.
nem szeretem az intenzív osztályokat. túlzottan emlékeztetnek arra, ami apuval volt... így kifejezetten nem szerettem ma anyut látni ezer kütyüre kötve. kifejezetten szar volt. rajtam persze ilyenkor semmi nem látszik, mert képzeld az milyen lenne, ha még neki is állnék ott pánikolni. olyan nyugodt voltam, hogy még a dokit is megbámultam. jóképű, barnára sült... csak épp mintha 20 éves lenne. ez meg hogy lehet kardiológus??? :) aztán jött a lista, hogy mit vigyünk be. amikor elhangzott a KÖLNI, mint fontos tárgy, ami nélkülözhetetlen egy kórházban, akkor egészen megnyugodtan: jól van ám :)
de ettől függetlenül szeretném, ha már végre megoldódna ez az egész, ha végre valaki rájönne, hogy melyik gyógyszer utálja a másikat és mi okozza ezeket a rosszulléteket? na mindegy...
szóval most elnyúltam itthon és kicsit jó a csend...
én ezentúl nyugalmat kérek minden karácsonyra. nekem és minden szerettemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése