azt kell mondanom, hogy nagykovácsi egyszerűen lélegzetelállító. komolyan. amíg vártunk d-ékre, csak ültünk bé-vel a kocsiban és leeső állal néztünk körbe, csiripeltek a madarak, a tücskök (semmi más zaj), csodás erdős domboldalt láttunk. hát szóval... :) nekem mindig egy komoly feltöltődés ilyen helyen járni.
pedig jóóóó szar kedvem volt, amit tetézett az, hogy a telefon úgy lefagyott, ahogy még soha. gondoltam esetleg még ez is tönkremehetne... de aztán helyreállt a béke bennem, főleg, mert egy szuperédes család elterelte a figyelmemet :) aztán leültünk és ittunk egy egész finom kávét, igaz, hogy a főút mellett, mert mást nem találtunk, de olyan kedves volt a pincér, feledtetett mindent. közben ismét jött egy "külföldi hívás"... hát nem tudom. meglátjuk. még mindig kicsit hadilábon állok ezzel az egésszel...
aztán még haza sem értünk és jött az újabb balhé... most lesz ez az esküvő vagy nem lesz vagy mi lesz?! kicsit úgy éreztem egy idő után, hogy nekem kicsit sok a stresszből... most egyelőre úgy néz ki, hogy REMÉLHETŐLEG megoldódik a dolog... de vazze, tiszta para vagyok. mindegy, majd ez is szépen megoldódik.
asszem kicsit a végét járom idegileg, de majd helyreáll bennem a béke :o)
szóval panaszkodás helyett most egyik szemgolyóval szépen nekiállok a menüknek, a másikkal meg elmerülök valami bolond tévéműsorban... agy kikapcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése