háztartási puffogás

elhatároztam, hogy rendbe teszem a kisszobát, amiből - kb. egy perc alatt - eladtam a két komódot... a biztonság kedvéért nyomtam egy helyre szavót - ami hat mint az állat, de ki is füstöl, olyan büdös. tehát most itt lenn dekkolok a kanapén és várom, hogy behatolhassak.

megint azt érzem mint oly sokszor, hogy gátol a kupleráj mellettem. és itt most nem a ház méretére szeretnék panaszkodni, hanem pár egyszerű tényre:
- mi ezzel az alaprajzzal ketten kezdtünk... aztán leválasztottuk a gyerekszobát és kicsit átrendeztük az egészet..
- de ettől még nem lett pl. tároló a kertben. vagy úgy egyáltalán sehol. ezért a kis szobát, ahol régen aludtunk, beáldoztuk tárolónak. igen ám, de az egyik fala hajlamos a penészedésre, ha nagyon rápakolunk, ezért nem polcozható vagy rámolható rendesen. ennek a vége pedig mindig egy kupi
- amit normál esetben egy tárolóban tartanál... na az nekünk mindenütt van. pl. három bicikli volt eddig benn a kisszobában és az én gardróbomban. ezeket most préseltük be a kocsiba, hogy bé szüleinek garázsában teleljenek, és egészen új távlatok nyíltak előttem most, hogy pl. be is tudok menni a saját szekrényemhez... talán a kisszoba is fellélegzik két bicaj nélkül...
- alma és bé (no meg artúr) képtelen rendet tartani a ruhái között, így minden nap egy káosszal indul és végződik... én meg lassan bedilizek a látványtól. mindenhol száradó ruhák (mert persze azok is csak a nappaliban tudnak, hol máshol, remek látványt nyújtva) és mindenhol tiszta ruhák vagy elpakolva, vagy széttúrva. szemlesütve megjegyzem, hogy amíg a bicaj az én gardróbomban állt, nekem is gyűlt egy hegynyi ruha az étkezőasztal körül...

frankón azt érzem, hogy kéne egy konténer, amibe kivágnám a fél lakást, hogy több legyen a hely és kevesebb a cucc. és mindezt persze mostazonnal akarom. mert hiába lomtalanítok, nincs garázs, pince vagy tároló, ahová addig is tehetném a holmikat... tehát minden nap megvívom a harcomat egy férfi, egy gyerek és egy kutya cuccaival, hogy elpakoljak mindent - aztán estére pontosan ugyanazzal a látvánnyal szembesülek újból. szerintem annyira nem csoda, hogy unom és néha hozzá sem látok.

nnna. erről ennyit. nálam a nagy ikás átlátszó dobozok váltak be, mert a kisszobában veszélytelenül tudom őket egymásra pakolni és kb. látom mi van bennük. ennél többet most nem tudok tenni a saját érdekünkben. néha szomorúan nézem azt a 3-4 doboznyi konyvet, amit szintén nem áll módomban ebben a házban elhelyezni - de mi már ennek az átalakítására nem költenénk...

apránként számolok fel bermuda háromszögeket és érzem, hogy semmi kedvem kitenni a karácsonyi dekort, amíg ez az állapot van fenn... ma kivételesen van erre időm, de hogy mikor lesz legközelebb, nem tudom. nnnna. elmúlhatna már a szavó szaga, mert bevetném magam :)))))

morgós

úgy döntöttem, hogy hozok egy döntést. mondjuk kezdetnek azt, hogy lehiggadok. decemberhez nem passzol a feszültség, de valamiért a plafont veri a fejem pár dolog miatt.
viszont megpróbálom egy döntéssé átalakítani a helyzetet most, hátha el is hiszem a végén, és akkor tán jó irányba mennek majd a dolgok megint.

grrrrrrr...

hóm szvít hóm

ülök szemben az irgalmatlan kupival és egyelőre a káosz áll nyerésre. azt hiszem azt a pillanatot várom, amikor elkap az ihlet. amikor meg AKAROM csinálni. mert olyankor olyan gyorsan és fifikásan oldja meg az ember, hogy nem hogy nem megy el az életkedve közben, de még sikerélményként is éli meg.

na. ez a pillanat nem most van :) most akkor vagy magamra erőltetem, hogy túl legyen rajta, vagy várok tovább. de szerintem ez előbbi lesz. mert még egy jó habos kávéhoz sincs kedvem ilyen körülmények között... szóval irány a bőröndök. és az egész lakásban legyen rend és tisztaság. (hol a varázspálca?? :))

mindenesetre ma nagy dolog történt. bé elvitte a három bicajt anyukájáékhoz. mivel nálunk nincs semmilyen tároló, ez most azt jelenti, hogy mindkét gardróbba be fogok tudni menni. nem semmi - és ettől nagyon vigyorgok :))))))))))))))))

a life network-ön a "meztelenül is szép vagyok" c. műsor megy. az ilyen embereknek, akik ezeket vezetik béke nobel díjat adnék. olyan KEDVESEK azokhoz a távolról sem tökéletes nőkhöz, akik ebben szerepelnek, mindegy, hogy kövérek vagy más bajuk van, hogy döbbenet. miért nem jönnek rá az emberek, hogy kedvességgel és dícsérettel mennyivel többre mennek...??? hogy akkor nem erőszakolják rá a másikra azt a képet, amit ők szeretnének látni, hanem elérik azt, hogy a másik úgy szeresse magát ahogy van és ezáltal ő maga vágyjon többre... ez tényleg ennyire bonyolult? na mindegy. a lényeg az, hogy jó nézni. konkrétan feltöltődöm erről a sok kedvességtől és érdek nélküli bíztatástól.

aztán nekilódulok. de tényleg ;)

- off -

elkezdtem olvasni mosolyka könyvét azonnal... eddig frankón végigbőgtem szinte az egészet... most konkrétan le kellett tennem, hogy kicsit visszakerüljek a valóságba és mondjuk kipakoljam a másik komódot is a rumliszobában, hiszen holnap jönnek érte... hú.

az embernek TÉNYLEG fogalma nincs mennyire jó neki...

és most körbegyújtom a gyertyáimat. ahogy szoktam. CSAK ÚGY. régen még nappal is csak gyertyafényben zuhanyoztunk. és kezdem visszahozni ezt a dolgot (is)... a legfontosabb apróságokat.

néha így

elképesztő erőket próbálok arra fordítani éppen, hogy... nyitva tartsam a szemem? :) de most komolyan, próbálom összerakni magamban, hogy mit is kéne csinálnom, mikor, hányra, mit ne felejtsek el, mit csomagoljak hová, hogy kezdjem el kipakolni az eladott komódokat... és ehhez dolgok, de egyszerűen azon kapom magam, hogy hatalmasakat ásítva kókadozom és semerre nem lépek.

hát így mulat a magyar, miután éjjel 1-kor fekszik le (2-3 között alszik el, mert jár az agya) és 7-kor már fenn is van :)

najó, akkor én nyertem. kávé. utána újból nekifutok :))))

a dohányzóasztalt elfordítottam - vissza a méltó helyére. így ismét "felnőttes" a nappalink és már nem olyan mintha szorítottunk volna magunknak egy kis helyet egy játszóházban :) a lábam fenn, középen egy gyertya ég minden este... áááááh, mennyi minden múlik saját magunkon, na.

épp főznöm kéne, miután végre megjártam ma tatabányát is... (ez egyébként érdekes ügyfél lesz... :)))) de nincs kedvem, mert olyan fények vannak, amelyek kávéra és egy kicsi ablakon kibámulva gondolkodásra invitálnak, semmiképp sem hús szabdalásra meg ehhez hasonló földi dolgokra. jáááj.

imádom ezt a kuckózós fényt.

tegnap és holnap között

minden csak más dolgokhoz viszonyítva kap értelmet...
gyerekkorom óta rajongok a csillámporért. vannak ilyen képek a fejemben, ahogy kisgyerekként angliában az iskolában ünnepeltük a karácsonyt... és minden csupa csupa csillámpor volt mindig, kézműveskedtünk is vele, egyszerűen imádtam.
és amikor meglátom a virágpiacon nagyobb kiszerelésben egy egész különös érzés fog el, egyfajta gyerekkori izgalom, mintha vsszarepülnék az időben és megint alig várnám, hogy csillámos legyen minden...

kicsit ilyen volt a tegnapi napom is. a születésnapom teljes tudatában vigyorogtam és jöttem-mentem egész nap, anyunál pedig szuper esténk volt, csodás ajándékokkal...:o)

aztán jött a MA. és valahogy a 38 évem teljes súlya nyomta a vállamat egész nap, ettől kifejezetten nem voltam ma tevékeny, inkább egy ilyen fura hangulatban maradtam már reggel ébredéstől kezdve... azt láttam magam előtt, mintha lehullott volna a CSILLÁMPOR a tegnapi napról és csak egy puszta - számban kifejezett - tény maradt a csillogás helyén.

ezen a napon gondolom túl kellett lenni :)