minden csak más dolgokhoz viszonyítva kap értelmet...
gyerekkorom óta rajongok a csillámporért. vannak ilyen képek a fejemben, ahogy kisgyerekként angliában az iskolában ünnepeltük a karácsonyt... és minden csupa csupa csillámpor volt mindig, kézműveskedtünk is vele, egyszerűen imádtam.
és amikor meglátom a virágpiacon nagyobb kiszerelésben egy egész különös érzés fog el, egyfajta gyerekkori izgalom, mintha vsszarepülnék az időben és megint alig várnám, hogy csillámos legyen minden...
kicsit ilyen volt a tegnapi napom is. a születésnapom teljes tudatában vigyorogtam és jöttem-mentem egész nap, anyunál pedig szuper esténk volt, csodás ajándékokkal...:o)
aztán jött a MA. és valahogy a 38 évem teljes súlya nyomta a vállamat egész nap, ettől kifejezetten nem voltam ma tevékeny, inkább egy ilyen fura hangulatban maradtam már reggel ébredéstől kezdve... azt láttam magam előtt, mintha lehullott volna a CSILLÁMPOR a tegnapi napról és csak egy puszta - számban kifejezett - tény maradt a csillogás helyén.
ezen a napon gondolom túl kellett lenni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése