2013. november 5., kedd

érték

néha egészen elszomorodom, amikor visszahallom/olvasom azok fröcsögését, akik a barátaimnak mondják magukat. nem a vélemények különbözőségéről van szó. hanem a sokat papolt szeretetről és tiszteletről. ami azt gondolom alapvető kellene legyen egy ilyen emberi kapcsolatban. az "ahogy"-ról. a lenézésről. arról a stílusról, ami véleményem szerint nem megengedhető. sokféleképpen el lehet mondani az embernek a véleményét. de az "őszinte vagyok" nem indokol semmit, ha valaki nem érti, hogy egyszerűen nem beszélünk így mások előtt arról az emberről, akit szeretünk. (mellesleg valakinek a háta mögött őszintének lenni nem nagy kunszt...)

és hogy mi van mindezek hátterében? sok minden. itt most egy pillanatra félmosolyra húzódott a szám... én azt gondolom, hogy sok minden van az életben, ami fontos. és sok minden van, ami nem olyan fontos, mint amilyen jelentőséget tulajdonítunk neki. meg lennél lepődve, hogy én miket sorolok a fontos és a nem fontos dolgok közé. ez egy elméleti lista és a való életben nem mindent tudunk tökéletesen kipipálni... de attól még fontos.

én nem hiszek a véletlenekben, soha nem is hittem. képes vagyok éveket eltölteni azzal, hogy embereket mentek fel és sajnálgatok, miközben ők abban lelik örömüket, hogy "cserébe" engem szapuljanak. én próbálom megérteni az okaikat, próbálom az ő szemszögükből látni, próbálom elfogadni, hogy bizonyos fokú nekikeseredés mire nem képes - és belül próbálok a lehető legkevésbé csalódott lenni mindeközben...

pedig bánt. hiszen én is emberből vagyok. nem az "amit". hanem az "ahogyan". és ilyenkor rájövök, hogy nekem nem kötelező ebben "részt vennem". volt már olyan kapcsolat, amelyet emiatt szakítottam meg. és nem, nem éreztem szükségét annak, hogy erről tájékoztassam a másik felet. szerinted mennyi a reális esélye annak, hogy felnőtt embereket tudok nevelni?! :) vannak dolgok, amelyek egyszer, talán gyerekkorban vagy bekerültek a rendszerbe, vagy nem. és itt, ezen a ponton már nem tudunk rajta változtatni. ha ez az alapvető tisztelet és egyenesség (nem őszinteség - egyenesség... nem ugyanaz ám... erről majd egyszer...) - szóval ha ez nincs benne valakiben, akkor ő úgy járt. én meg szintúgy: köszönöm nem. a képlet ugyanis egyszerű: ha valakit szeretek, nem alázom, legfőbbképp más előtt.
ilyenkor mindig eszembe jut a fodrász... aki a harmadik alkalom után közölte, hogy ő olyan párkapcsolatot szeretne mint az enyém, mert neki az összes vendége folyton panaszkodik, míg én a rosszabb történések közepette is olyan SZÉPEN beszélek bé-ről...

hát persze. mert ő a párom. és még ha gondunk is van, attól még szeretettel beszélek róla. hogy ez szimpla tisztelet-e vagy valami több, nem tudom. valamiféle cinkosság és betyárbecsület is, ami adódik a kapcsolatunkból, legyen az szerelem vagy barátság... (éppen ezért NEM tűröm, amikor valaki még őt is bántja...)

szóval az őszinteség jó palást. sok minden aláfér, sőt még bizonyos esetekben menő is, mert azt gondolja az ember, hogy húúú, egy újabb dolog, ami másoktól megkülönböztet, éljen. és hogy ebbe bármilyen stílus és fröcsögés belefér, hiszen csak "őszinte". de őszintének vagy egyenesnek lenni nem ugyanazt jelenti. a tisztelet az egyenességben rejlik. mert igenis van súlya a szavaknak. főleg az írottaknak, amelyek ott maradnak, nem csak a levegőben lógnak.

teljesen őszintén csak annyit tudok hozzáfűzni ehhez az egészhez, hogy nem tudom, hogy az emberek miért nem vigyáznak jobban az értékeikre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése