döbbenet ül az arcomon. hogy hová el nem tud fajulni egy - egyébként tökéletesen felesleges - veszekedés. úr isten. na látod. ha valaki, hát én aztán nem vagyok konfliktuskerülő. csak döntéshozó. mert van, amikor van értelme és van, amikor nincs. és bár huszonévesen nem voltam képes különbséget tenni, ma már érettebb fejjel tudok. és nem mindig akarom én. legfőbbképpen tényleg akkor, ha nem látom értelmét, mert nem fog előrébb vinni.
mindenhez a megfelelő partner kell - még a vitához is :) ahhoz a leginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése