2014. január 8., szerda
tegnapi mosoly
tegnap késő esti (vagy majdnem éjszakai) mosolyom: egy gesztus. bé majd' elalszik a kanapén, kérdezi megyünk-e aludni. mondom, én még kiolvasnám a könyvet, de menjen nyugodtan. ő meg vár. félárbócos szemekkel. kérdem miért nem megy már? "mert szeretek veled együtt lefeküdni. megvárlak." ennyi és imádom <3
összevissza
napi jó hír: két nap után először nem fáj a fejem.
(egyelőre.)
a másik, hogy főztem.
a harmadik nem tudom mi, mert ma nem ment a szelektálás.
rémes, hogy ehhez is ihlet kell. szóval nem haladok, így ez nem annyira illik most a jóhírek közé :)
*****************************
az élet egyik nagy igazsága az, hogy a pénz beszél. amennyi örömet tudsz vele okozni magadnak, ha jól és jóra használod fel, annál még nagyobb kárt képes okozni. és én ezt most nem fejtegetném tovább.
*****************************
falom a könyveket. tévé és számítógép nem érdekel, csak a betűk, történetek és életek, amelyek előttem kirajzolódnak. imádok olvasni. és milyen régen nem tettem. na de most... :)))
*****************************
a csoportom elindult egy irányba, amelyet nem értek. egészen pontosan értem én az eszemmel, hogy több ember "összezárva" egyszer csak befeszül, mert a személyiségek súrlódnak. csak a szívem nem érti, hogy bizonyos rosszabb indulatú dolgoknak nem tudom mi értelme van...
egy megoldást látok csak egyelőre: napi apró örömökkel továbbra is tartani magam ahhoz, ami a célja és bízni benne, hogy visszatalálnak. nem akarok csalódni.
*****************************
2014. vékony combokat szeretnék, égszínkék farmereket, fehér blúzokat - és a lehető legkevesebb rosszindulatot és bántást az életembe, annál több egészséggel karöltve. (ez legyen mindenkinek, akit szeretek.)
*****************************
költői kérdés: ha kiírnék magamból egyes dolgokat, akkor vajon ellapulnának kicsit? de jó lenne.
(egyelőre.)
a másik, hogy főztem.
a harmadik nem tudom mi, mert ma nem ment a szelektálás.
rémes, hogy ehhez is ihlet kell. szóval nem haladok, így ez nem annyira illik most a jóhírek közé :)
*****************************
az élet egyik nagy igazsága az, hogy a pénz beszél. amennyi örömet tudsz vele okozni magadnak, ha jól és jóra használod fel, annál még nagyobb kárt képes okozni. és én ezt most nem fejtegetném tovább.
*****************************
falom a könyveket. tévé és számítógép nem érdekel, csak a betűk, történetek és életek, amelyek előttem kirajzolódnak. imádok olvasni. és milyen régen nem tettem. na de most... :)))
*****************************
a csoportom elindult egy irányba, amelyet nem értek. egészen pontosan értem én az eszemmel, hogy több ember "összezárva" egyszer csak befeszül, mert a személyiségek súrlódnak. csak a szívem nem érti, hogy bizonyos rosszabb indulatú dolgoknak nem tudom mi értelme van...
egy megoldást látok csak egyelőre: napi apró örömökkel továbbra is tartani magam ahhoz, ami a célja és bízni benne, hogy visszatalálnak. nem akarok csalódni.
*****************************
2014. vékony combokat szeretnék, égszínkék farmereket, fehér blúzokat - és a lehető legkevesebb rosszindulatot és bántást az életembe, annál több egészséggel karöltve. (ez legyen mindenkinek, akit szeretek.)
*****************************
költői kérdés: ha kiírnék magamból egyes dolgokat, akkor vajon ellapulnának kicsit? de jó lenne.
2014. január 7., kedd
fejfájás
két napja... megjött, font van, keveset aludtam és sajna az idegeim is érintettek...
kicsit olyan állítságokmegavilágotkiakarokszállni hangulat...
kicsit olyan állítságokmegavilágotkiakarokszállni hangulat...
2014. január 4., szombat
imádom-könyv
vannak írások, amelyek könnyedek és szórakoztatóak... és néha egy egyszerű limonádénak ható könyv is lehet elképesztően inspiráló. a lényeg, hogy mit szólít meg a saját életedben a mondanivalója. és akkor igenis százszor érzékesebb lehet számodra ez a mű, mint bármely híresen jónak kikiálltott írás. az ember önző és szubjektív: az érdekli, ami önnön magát is foglalkoztatja. (ráadásul én leszarom a kultursznob embereket, sőt, külön idegesítenek.)
tévé kikapcsolva, a gépet is csak valaki más kedvéért kapcsoltam be - rövid időre - és már merülök is vissza ebbe a világba, amely sok választ tartogat olyan kérdésekre, amelyeket még fel sem tettem...
tévé kikapcsolva, a gépet is csak valaki más kedvéért kapcsoltam be - rövid időre - és már merülök is vissza ebbe a világba, amely sok választ tartogat olyan kérdésekre, amelyeket még fel sem tettem...
2014. január 3., péntek
sleepy
ma az alig-alvásommal együtt tényleg igyekeztem helytállni... ez a lendület pont délután háromra fogyott el, amikor is elsötétült a moziterem és én azon kaptam magam, hogy jó negyed órára elaludtam a rajzfilm alatt. hát itt tartunk kérem szépen: szuperanyu :)
most itt ülök és farkasszemet nézek a lakással... és szerintem én pislogtam először.
most itt ülök és farkasszemet nézek a lakással... és szerintem én pislogtam először.
2014. január 2., csütörtök
fiatalító kúra
erről most több minden jutott eszembe, de szép sorjában.
egy nevető fej, ahogy elmondtam, hogy ilyesmi volt a karácsonyi ajándékom. valószínűleg az egyetlen, aki nem értette, hogy ha ez ciki volna, akkor nem mesélném, tehát nem ezért kaptam, hogy kuncogjunk eszteren. ugyanakkor mit vártam. már előre vigyorogtam magamban, hiszen ez ugyanaz az ember, aki szerint ez határoz meg engem, a "hogy néz ez ki", így nem bírtam ki, hogy ne dobjam elé ezt a koloncot. sikerrel :D
a másik fiatalítókúra viszont átvitt értelemben értendő... kicsit úgy érzem most magam mint gimiben, amikor üres tekintettel bámultam a táblát a tinik világmegváltó gondjaival a fejemben és azon filóztam, hogy vajon kit érdekel mindez, amikor nekem ennél sokkal nagyobb problémáim vannak?!
csak ahogy akkor sem, úgy most sem áll meg az élet és nem igazán érdekel senkit, hogy mi az, ami teljesen megbénított ma... viszont egészen megdöbbentő, hogy az ember 38 évesen is képes úgy érezni magát mintha egy kb. 8 éves gyerek lenne...
olyan páncélokat növesztek magamon, amelyeket azelőtt sosem.
és nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.
jó, hogy meg szeretném védeni magam. rossz, hogy van miért.
egyébként meg két gyerekkel ülök itt és ez nem segít kordában tartani az érzéseimet.
már egyszer úgy kihúzták a gyufát, hogy a hajukat leüvöltöttem. majd lejöttek bocsánatot kérni és rajzoltak nekem. ez viszont teljesen meghatott. érzelmileg fel-le ugrálok egész nap és ettől már most olyan fáradt vagyok, mintha lefutottam volna egy maratont.
(életemben nem futottam le maratont - ezt meg vajon honnan tudnám?)
mostanában nem szoktam írni eleget. bennem reked csomó minden, miközben elég sok dolgot megélek a mosolygók csoportban. mintha kielégítene az, ha oda írok és utána nem maradna sem időm, sem indíttatásom a "többire"... pedig kellene.
most mindenesetre visszavonulok a kávémmal a kezemben, hátha kevergetés közben elszállnak a gondjaim. (ennél nyálasabb már nem is lehetnék, komolyan.)
egy nevető fej, ahogy elmondtam, hogy ilyesmi volt a karácsonyi ajándékom. valószínűleg az egyetlen, aki nem értette, hogy ha ez ciki volna, akkor nem mesélném, tehát nem ezért kaptam, hogy kuncogjunk eszteren. ugyanakkor mit vártam. már előre vigyorogtam magamban, hiszen ez ugyanaz az ember, aki szerint ez határoz meg engem, a "hogy néz ez ki", így nem bírtam ki, hogy ne dobjam elé ezt a koloncot. sikerrel :D
a másik fiatalítókúra viszont átvitt értelemben értendő... kicsit úgy érzem most magam mint gimiben, amikor üres tekintettel bámultam a táblát a tinik világmegváltó gondjaival a fejemben és azon filóztam, hogy vajon kit érdekel mindez, amikor nekem ennél sokkal nagyobb problémáim vannak?!
csak ahogy akkor sem, úgy most sem áll meg az élet és nem igazán érdekel senkit, hogy mi az, ami teljesen megbénított ma... viszont egészen megdöbbentő, hogy az ember 38 évesen is képes úgy érezni magát mintha egy kb. 8 éves gyerek lenne...
olyan páncélokat növesztek magamon, amelyeket azelőtt sosem.
és nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.
jó, hogy meg szeretném védeni magam. rossz, hogy van miért.
egyébként meg két gyerekkel ülök itt és ez nem segít kordában tartani az érzéseimet.
már egyszer úgy kihúzták a gyufát, hogy a hajukat leüvöltöttem. majd lejöttek bocsánatot kérni és rajzoltak nekem. ez viszont teljesen meghatott. érzelmileg fel-le ugrálok egész nap és ettől már most olyan fáradt vagyok, mintha lefutottam volna egy maratont.
(életemben nem futottam le maratont - ezt meg vajon honnan tudnám?)
mostanában nem szoktam írni eleget. bennem reked csomó minden, miközben elég sok dolgot megélek a mosolygók csoportban. mintha kielégítene az, ha oda írok és utána nem maradna sem időm, sem indíttatásom a "többire"... pedig kellene.
most mindenesetre visszavonulok a kávémmal a kezemben, hátha kevergetés közben elszállnak a gondjaim. (ennél nyálasabb már nem is lehetnék, komolyan.)
2014. január 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)