erről most több minden jutott eszembe, de szép sorjában.
egy nevető fej, ahogy elmondtam, hogy ilyesmi volt a karácsonyi ajándékom. valószínűleg az egyetlen, aki nem értette, hogy ha ez ciki volna, akkor nem mesélném, tehát nem ezért kaptam, hogy kuncogjunk eszteren. ugyanakkor mit vártam. már előre vigyorogtam magamban, hiszen ez ugyanaz az ember, aki szerint ez határoz meg engem, a "hogy néz ez ki", így nem bírtam ki, hogy ne dobjam elé ezt a koloncot. sikerrel :D
a másik fiatalítókúra viszont átvitt értelemben értendő... kicsit úgy érzem most magam mint gimiben, amikor üres tekintettel bámultam a táblát a tinik világmegváltó gondjaival a fejemben és azon filóztam, hogy vajon kit érdekel mindez, amikor nekem ennél sokkal nagyobb problémáim vannak?!
csak ahogy akkor sem, úgy most sem áll meg az élet és nem igazán érdekel senkit, hogy mi az, ami teljesen megbénított ma... viszont egészen megdöbbentő, hogy az ember 38 évesen is képes úgy érezni magát mintha egy kb. 8 éves gyerek lenne...
olyan páncélokat növesztek magamon, amelyeket azelőtt sosem.
és nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.
jó, hogy meg szeretném védeni magam. rossz, hogy van miért.
egyébként meg két gyerekkel ülök itt és ez nem segít kordában tartani az érzéseimet.
már egyszer úgy kihúzták a gyufát, hogy a hajukat leüvöltöttem. majd lejöttek bocsánatot kérni és rajzoltak nekem. ez viszont teljesen meghatott. érzelmileg fel-le ugrálok egész nap és ettől már most olyan fáradt vagyok, mintha lefutottam volna egy maratont.
(életemben nem futottam le maratont - ezt meg vajon honnan tudnám?)
mostanában nem szoktam írni eleget. bennem reked csomó minden, miközben elég sok dolgot megélek a mosolygók csoportban. mintha kielégítene az, ha oda írok és utána nem maradna sem időm, sem indíttatásom a "többire"... pedig kellene.
most mindenesetre visszavonulok a kávémmal a kezemben, hátha kevergetés közben elszállnak a gondjaim. (ennél nyálasabb már nem is lehetnék, komolyan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése