tegnapi mosoly

tegnap késő esti (vagy majdnem éjszakai) mosolyom: egy gesztus. bé majd' elalszik a kanapén, kérdezi megyünk-e aludni. mondom, én még kiolvasnám a könyvet, de menjen nyugodtan. ő meg vár. félárbócos szemekkel. kérdem miért nem megy már? "mert szeretek veled együtt lefeküdni. megvárlak." ennyi és imádom <3