2012. március 30., péntek

fúj a szél bizony

ez egy nagyon fontos információ :)
a hajam égnek áll, de én azért imádom a szelet, és nem azért, mert a zuram vitorlázik - hanem a hangulatát, a hangját, ahogy a fák hajladoznak és susognak... itt ülök a hátsó ablakkal szemben és látom, ahogy karcsún elhajlik egy fenyőfa... hát egyszerűen gyönyörű, na.

péntek van és megúsztam egy újabb hetet a. nélkül, ami nekem szuper volt. ugyanakkor minél előbb túl kellene ezen az egészen lenni. remélem jövő héten összefutok vele és akkor eldöntöttem magamban, hogy megmondom neki, hogy részemről tekintse úgy, hogy vége van, mert ez az időtartam, amit "vele" töltöttem nem teljesen normális, ezt ő is beláthatja... már pusztán ettől a döntéstől is jobban vagyok :)

a hétvége tele lesz szeretem-emberekkel, ami már ma elkezdődik, mert i-ék spontán ráérnek átjönni hozzánk, nagyon örülök neki :) holnap dimékkel költöztetünk (mancival együtt, ez érdekes lesz :)))), vasárnap meg a teljes csaj-tábor férjekkel, gyerekekkel, tökre várom!

bé átmeneti munkája is jól alakulni látszik - kaptunk 1-2 hónapot, és én ezért is hálás vagyok - utána meg úgyis lesz valahogy, mert tudom. (mert eldöntöttem :)

hegyben állnak mellettem az eladott ruhák és várom a postást az "új kollekcióval" - ezt a fajta várakozást is szeretem. szerintem ezen felbuzdulve megyek és jól rendberakom a kis szobát. nem minden nap van az embernek ihlete a "dzsungelben" rendet vágni - de ma érzem az erőt :)

ja és még a csúszdára is megadták a kedvezményt, így a kispuncis kaphat egy szép nagy csúszdát húsvétra családi összefogással :) volt itt egy kölsönben két évig, de sajnos elvitték két hete, mert kellett egy újabb csemetének. én meg szépen levadásztam a vateráról használtan, baromi szép és az eredeti ár töredékéért - szóval emiatt is lelkes vagyok. már csak ki kell ötlenem, hogy hogy hozzuk el enyingből :))))))

érzem, hogy ma egész nap roppant "mélyenszántó" leszek :))))))))))))))))

2012. március 27., kedd

ésatöbbi

nemtom, biztos mert már sötét van és teregetnem kéne, amikor inkább húznék aludni, de most nem vagyok valami barátságos, mi? itt morgok magamban mindenfélén, holott ma jó hír ért, bé-nek még van egy kis ideig munkája, a gyerkőcök nagyon édesek voltak és az ovi-fát is befejeztem ugyebár. tehát akár szuper kedvem is lehetne. de fogjuk mondjuk az éppen túláradó hormonjaimra.
két napja kelek fél 6-kor a festés miatt. fél 6 eddig nálunk egyszer volt egy nap: délután. szóval el vagyok ájulva, hogy ma reggel aludhatok tovább. ez azt jelenti, hogy ha alma éjjel háromkor megjelenik és odabújik, még a takaróját is kihozom neki, csak hagyjon aludni, felőlem artúr is beszállhat az ágyba negyediknek, csak hadd pihenjek kicsit.

fura lesz holnaptól a nappali műszak bé-nek - de örülök neki :) hogy ő is aludhat majd éjjelente mint más normális ember.

én meg komolyan gondolkodom. az elmúlt időkben úgy, de úgy elment a kedvem mindentől a sok kellemetlen élmény hatására... sikerélményre vágyom, igen.

mellesleg... vágytam és megkaptam. mert két napja jön-megy mindenki az oviban és lépten-nyomon megállítanak és hálálkodnak és dícsérik a fát és a színeket és... és igen. nekem ez BAROMI JÓL ESIK. a hőn áhított sikerélményem - csak hogy végre rájöttem. tényleg teljesül minden kívánságunk :)

de szóval ebből ami most van megélni... hát nemtom... lehetne - csak épp nyúlnak mint a rétestészta és lelohasztanak. egy FELÜDÜLÉS volt valamit tiszta szívből, minden érdek nélkül csinálni, egy felüdülés! az oviban nem kellett senkit meggyőznöm, csak a színtiszta vágy vezérelt, hogy a gyerekeknek JÓ legyen ránézni (és dekorálni). ennyi és nem több. anita azt írta nekem a facebook-on, hogy meg van hatódva... és hogy mi "AZ ÖRÖMSZERZÉS MESTEREI" vagyunk. ezt meg kellett örökítenem magamnak, mert olyan jól esett.

ha nem számítana a pénz, akkor én csak ilyenekkel szeretnék foglalkozni. ilyen pillanatokkal. és mindig várnám, hogy megjelenik egy újabb arc az ajtóban, aki csodálkozik és örül. na ennek mondjuk lenne értelme :)

najó, megyek és kiteregetek... kihasználom még ezt a kis jó időt holnap...
nagyon álmos vagyok.

késő esti gyors-nyígás

tudod mit unok k.ra? ezt a sok embert, aki a fogához veri a garast. minek fogad lakberendezőt? minek fogad dekoratőrt? persze, mindig van "olcsóbban" - de vazze, aki kiáll a sarokra már meg ne sértődjön nekem, hogy megdugják. mindenki lobogtatja a képeket, hogy ilyet szeretne, olyat szeretne - majd meghallja az árát és lehasal. de vazze, OLYAT nem tudok ennél olcsóbban (bé szerint már így is nevetséges áron dolgozom) csak "majdnem olyat" - és az soha nem ugyanaz. és ha megtehetném, akkor ezt a sok "majdnem" embert mind elküldeném máshoz (meg a p.csába) és én csak azzal foglalkoznék, aki komolyan is gondolja.

a. is beégett miután kiderült, hogy a kb. 9 méternyi (!!!!) polcát más sem fogja tízezerért megcsinálni, tehát nem átb.szni akarjuk, hanem szépet alkotni abba a rohadt rendelőbe. és ezután a fölösleges kör után, akkor megrendeli. hát éljen. gratulálok.

ha még kicsit vártok, akkor meghalljátok a hangot, ahogy még toporzékolok is :))))) alapvetően kezdem unni, hogy az én időmet cseszik el az emberek a döntésképtelenségükkel és zsugoriságukkal. (csendben megjegyzem, utána beszállnak egy akkora bmw-be, hogy alig fér be az utcába, de nekem nyígnak. hagyjanak már békén.)

nem. ez NEM könnyű szakma, bármennyire is annak tűnik.
és én innentől kőkemény szerződésbe fogom foglalni, hogy pontosan meddig is nyúzhatják az idegeimet.

2012. március 26., hétfő

2012. március 25., vasárnap

alma mondta

kádban szemléli a melleit. múltkor azt hitte neki nincs mellbimbója, ezért megnyugtatásul közlöm:
- "látod nyuszi, neked is van mellbimbód..."
mutatja a másikat is:
- "igen nyuszika, kettő van, mint mindenkinek!"
mire kétségbeesettem rámnéz:
- "van cicibimbóm... de hol van a cicim????"
kicsit korai az aggodalom, nem? :o))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

******************

az oviban festem a falat, a fát. bejön, rámnéz, a falra néz, majd megint rám...
- "anya. ezt az óvónéni megengedte? nagyon mérges lesz, hogy összefested a falat!"
énkérekelnézést :))))))

******************

(elfelejtettem az utolsót, amit írni akartam. öreg vagyok és fáradt :)

2012. március 23., péntek

2012. március 22., csütörtök

napi okosság: a vállfa szabály

MINDENT fel kell próbálni.

vannak olyan ruhák, amik gyönyörűek képen, vállfán, próbababán. aztán felveszed - vagy feladod a lyányodra - és hopsz, rémesen áll rajta(d) vagy pont sehogy sem.
(ezt visza kell vinni vagy el kell adni)

aztán vannak olyanok, amelyek nem néznek ki semmi különösnek, de felvéve egyszer csak életre kelnek, hozzád nőnek és szinte megszólalnak...
(papucsállatka lényem ilyenkor nagyon örül)

alma ugyanis most épp egy ilyen utóbbiban feszít :)))) és ami a jó hír: még mindig olyannyira pozitív az eladás/vásárlás mérlegem, hogy a ruhatár frissítésen túl egy komolyabb bevásárlásra és tankolásra is futotta, és még maradt is. fejsimi és vállonveregetés :)))

bolond lányos anyuka.