költői kérdés

amikor már konkrétan ki van támasztva a szemhéjam, olyankor miért nem megyek el aludni vajon?

ma

most ezerrel dolgozom azon, hogy RENDET rakjak magunk körül... nem annyira látom a fényt az alagút végén ebben a szent pillanatban, de bízom benne, hogy holnap ilyenkorra már teljesen letisztul a lakás és eltűnik (konkrétan bé szüleinek pincéjébe) az elmúlt nyár munkájának minden nyoma és ezzel lehetőségem nyílik végre szépen elpakolni... azt érzem, hogy ebben a káoszban sem dolgozni, sem pihenni nem tudok, ezért van dolgom bőven.

egyébként meg. ma voltam ritáéknál bébizni... és azon túl, hogy r. milyen remekül csinálja a dolgokat és a mini milyen édes, az volt az egyetlen gondolatom, hogy EZ az élet értelme, ez a kis csöppség, ez a kis csoda. minden más lényegtelen. minden gond és stressz megszűnik, csak ezek az édes kis új életek számítanak.

nnnna. szerintem megiszom egy liter kávét és rombolok tovább :)

na

jól megfáztunk és megjött. ismét fenn vagyok hajnalban, mert alvás helyett agyalok az esküvőkön. nem tudom van-e még valami, amivel tetézni tudnám ezt a hetet. de szépen meglesz ez is valahogy...

tegnap az az abszurd helyzet állt elő, hogy már hívtam valakit, aki kicsit segítene nekem mindeközben rendbe rakni a lakást és miközben ő tett-vett, én megállás nélkül centiztem, rendeltem, számoltam, terveztem háromfelé - így végül ő állt meg előttem és mondta azt, hogy ő ezt nem bírná csinálni. hmmm. roppant édes egyébként és nagyon boldog vagyok most vele - no meg azzal, hogy a tisztaság ismét kilépett a félhomályból :)

bé - totál betegen - itt horkol lenn a kanapén. úgy látszik lejött felpolcolni a fejét, mert nem kapott levegőt... neki is isteni éjszakája lehetett. megyek és lezuhanyzom... aztán bepattanok az autóba és elmegyek 5 helyre, majd minden szalvétát és ültetőt megcsinálok ma estig. rájöttem, hogy ezt csak így lehet... konkrét célokat kitűzve minden napra és egyszer csak kész lesz minden... (remélhetőleg :)))

aztán jöhet a tegnap esti program: elalvás a kanapén. bé szerint egyszerre horkoltam és nyögtem és ez cuki volt. szerintem a horkolás valami mélypontot jelez nálam, de sebaj :)

most jó

ez a legjobb, komolyan... feltett lábbal végignyúlni a kanapén az egész napos dekorálás után, a szuper-elégedett menyasszony mosolyával a fejemben és üveges tekintettel nézni az x-faktort. nekem most nagyon jó... bármelyik pillanatban el tudnék aludni, de azért most jó :)

apróság

egy apró probléma... szétesik a fejem úgy fáj és majd' elalszom, mert ettem. (a kávé ellenére. arra úgy tűnik immunis vagyok :))))

megjött a next szállítmányom... szerintem minden ember talál magának VALAMIT az életben, ami ennyire lenyűgözi. én vállalom, hogy nekem ez az. egyszerűen megzavarodom az ennyire jól kitalált, ennyire édes gyerekruháktól. minden egyes részletük csodás és percekig tudom vizsgálgatni... tiszta ciki, komolyan :) de nem, nem ciki. normális. kinek ez, kinek az. nem csoda, hogy ennyi cég utánozza. vagy legalábbis megpróbálja. de ilyen jól felépített márkát rég láttam. minden évszakban olyan színekkel és mintákkal rukkol elő, hogy MINDENT meg akarsz hozzá venni, rémes :))))) és ha anyagilag megtehetjük, én tényleg szeretnék is. nem voltam sosem márkaőrült, de a minőséget imádom. a napokban került a kezembe egy adag használt gyerekruha valakitől... ég és föld.

najó, akkor most szépen összekészítek mindent holnapra... amikor ott áll előttem tornyokban a sok doboz, amit viszek a gátra... szeretem azt a pillanatot. mert olyankor kicsit lenyugszom, hogy akkor ez is egyben van. majd valahogy lesz holnap. délután, este pedig szépen szétvagdosom a gallyakat és bontogatom a pompomokat... nyugiban. "mindenrendbenlesz" mantra.

thank god for ASPIRIN.

és most

lehiggadtam. eddig is mindig megoldottam valahogy mindent. most is így lesz.
"punktünk."

kijövős

most eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem bőgni és nem tudom abbahagyni. még dél sincs és már szétrohangáltam magam, közben 6 alkalommal majdnem elsírtam magam, tehát ez a dolog már érett.
próbálom úgy felfogni, hogy a sírás megtisztít és kicsit sok a stressz bennem most, tehát ez most nekem jó tulajdonképpen... csak abba kéne már hagyni.
annyi minden van ebben, biztos menstruálni is fogok és kialvatlan vagyok, meg bé is tökre megbántott reggel, tegnap meg ledagadtozott egy ismeretlen seggfej, ezen kívül nem látom át hogyan fogom megcsinálni időben a dolgokat úgy, hogy minden mindenkinek jó legyen.
gyenge szar vagyok, de lehet, hogy csak kimerült.

najó. abbahagytam. 90 pompomot kell kibontanom és 90 ágat szétvágnom holnapra.
az a jó az ilyen monoton feladatokban, hogy teljesen belassítják és lenyugtatják az embert.
fasza kis terápia, mi?