most eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem bőgni és nem tudom abbahagyni. még dél sincs és már szétrohangáltam magam, közben 6 alkalommal majdnem elsírtam magam, tehát ez a dolog már érett.
próbálom úgy felfogni, hogy a sírás megtisztít és kicsit sok a stressz bennem most, tehát ez most nekem jó tulajdonképpen... csak abba kéne már hagyni.
annyi minden van ebben, biztos menstruálni is fogok és kialvatlan vagyok, meg bé is tökre megbántott reggel, tegnap meg ledagadtozott egy ismeretlen seggfej, ezen kívül nem látom át hogyan fogom megcsinálni időben a dolgokat úgy, hogy minden mindenkinek jó legyen.
gyenge szar vagyok, de lehet, hogy csak kimerült.
najó. abbahagytam. 90 pompomot kell kibontanom és 90 ágat szétvágnom holnapra.
az a jó az ilyen monoton feladatokban, hogy teljesen belassítják és lenyugtatják az embert.
fasza kis terápia, mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése