2013. szeptember 6., péntek

23.59

régen még fél éjszaka mentem volna tovább mint a gép... mostmár aludni vágyom éjfél tájban... most biztos valami jót akartam írni, de valójában elfelejtettem. az esküvőket még mindig szeretem... de a fáradtság kezd kezelhetetlenné válni és most nem viccelek. szarul alszom, gyakran a gyerekszobában a földön bé szűnni nem akaró horkolása miatt, fáj a hátam, a derekam, a vállam és nem látom magam előtt, hogy a közeljövőben ez a helyzet oldódna.
ma kereken 45 percet tudtam ülni és még tíz perce szedtem le 4 mosásnyi ruhát, miközben bé egy órája már nagyot ásított és azt mondta ő olyan fáradt... nyugi, lenyeltem, ami eszembe jutott :) a férfiak már csak ilyenek. fenn horpaszt, miközben én még mindig rámolok - szerintem tök fölöslegesen egyébként, hiszen hat tonna tiszta ruha és több száz szál virág van mindenfelé, a kutya bundájáról meg itt-ott lehullik egy-egy levél a kertből. na ezt képzeld akkor magad elé. a lakberendező lakása, mi? a káosz maga.

egyszerűen nem látom magam előtt, hogy utólérném magam - semmilyen szinten. se a háztartásban, se tervekben, pedig annyi minden van a fejemben, de nincs alkalmam papírra (vagy gépre) vetni, mert mindig ott a következő aktuális esküvő és menyasszony. a jövőheti vazze küldött nekem egy táblázatot, benne minden, amit megbeszéltünk, bekarikázott virágokkal és színmegjelölésekkel. ez ennyire ráér???? itt van a fejemben az egész, amit akar és amit meg fogunk neki valósítani. de persze, ez az ő nagy napja, nem haragszom, amiért ilyen lelkes, megértem... csak mosolyogtam magamban. ugyanakkor nekik sem lehet könnyű, mert sajnos nem vagyok képes 2-3 esküvővel előre gondolkodni, egyszerűen nem megy. szép sorjában oldom meg a dolgokat, egyenként lépkedek végig a hétvégéken...
még mindig hat esküvő van hátra.

szeretnék októberben legalább két napot aludni. elutazni valahová. kicsit nem sietni és nem aggódni azon, hogy minden megvan-e, hogy kész leszek-e, meglesz-e... szeretnék teljes figyelemmel lenni bé-re, almára, artúrra, dorkáék házára, szeretném ha nem is kéne mással foglalkoznom és nem ebből a káoszból próbálnék kifelé kacsintgatni.

ugyanakkor már csak pár hét és mehetek sárga tököket venni, kipucolhatom a lakást, rendbe tehetek végre magam körül mindent. például leszedhetném végre ezt a kurva szúrós koszorút, amit kitettem a kapura. én magam sem értem, hogy mi tetszett meg rajta egyébként :) a virágpiacon még jó ötletnek tűnt. aztán meg kinn maradt, mert mégis költöttem rá, no meg bé előtt be nem látnám, hogy tévedés volt.

holnap jön a kukásautó. mi lenne, ha elvinné a koszorút? :)

kedves naplóm. mivel igyekszem egy kanyi szót sem nyígni életbne, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt kihisztizhettem magam. ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése