hóm szvít hóm

ülök szemben az irgalmatlan kupival és egyelőre a káosz áll nyerésre. azt hiszem azt a pillanatot várom, amikor elkap az ihlet. amikor meg AKAROM csinálni. mert olyankor olyan gyorsan és fifikásan oldja meg az ember, hogy nem hogy nem megy el az életkedve közben, de még sikerélményként is éli meg.

na. ez a pillanat nem most van :) most akkor vagy magamra erőltetem, hogy túl legyen rajta, vagy várok tovább. de szerintem ez előbbi lesz. mert még egy jó habos kávéhoz sincs kedvem ilyen körülmények között... szóval irány a bőröndök. és az egész lakásban legyen rend és tisztaság. (hol a varázspálca?? :))

mindenesetre ma nagy dolog történt. bé elvitte a három bicajt anyukájáékhoz. mivel nálunk nincs semmilyen tároló, ez most azt jelenti, hogy mindkét gardróbba be fogok tudni menni. nem semmi - és ettől nagyon vigyorgok :))))))))))))))))

a life network-ön a "meztelenül is szép vagyok" c. műsor megy. az ilyen embereknek, akik ezeket vezetik béke nobel díjat adnék. olyan KEDVESEK azokhoz a távolról sem tökéletes nőkhöz, akik ebben szerepelnek, mindegy, hogy kövérek vagy más bajuk van, hogy döbbenet. miért nem jönnek rá az emberek, hogy kedvességgel és dícsérettel mennyivel többre mennek...??? hogy akkor nem erőszakolják rá a másikra azt a képet, amit ők szeretnének látni, hanem elérik azt, hogy a másik úgy szeresse magát ahogy van és ezáltal ő maga vágyjon többre... ez tényleg ennyire bonyolult? na mindegy. a lényeg az, hogy jó nézni. konkrétan feltöltődöm erről a sok kedvességtől és érdek nélküli bíztatástól.

aztán nekilódulok. de tényleg ;)

- off -

elkezdtem olvasni mosolyka könyvét azonnal... eddig frankón végigbőgtem szinte az egészet... most konkrétan le kellett tennem, hogy kicsit visszakerüljek a valóságba és mondjuk kipakoljam a másik komódot is a rumliszobában, hiszen holnap jönnek érte... hú.

az embernek TÉNYLEG fogalma nincs mennyire jó neki...

és most körbegyújtom a gyertyáimat. ahogy szoktam. CSAK ÚGY. régen még nappal is csak gyertyafényben zuhanyoztunk. és kezdem visszahozni ezt a dolgot (is)... a legfontosabb apróságokat.

néha így

elképesztő erőket próbálok arra fordítani éppen, hogy... nyitva tartsam a szemem? :) de most komolyan, próbálom összerakni magamban, hogy mit is kéne csinálnom, mikor, hányra, mit ne felejtsek el, mit csomagoljak hová, hogy kezdjem el kipakolni az eladott komódokat... és ehhez dolgok, de egyszerűen azon kapom magam, hogy hatalmasakat ásítva kókadozom és semerre nem lépek.

hát így mulat a magyar, miután éjjel 1-kor fekszik le (2-3 között alszik el, mert jár az agya) és 7-kor már fenn is van :)

najó, akkor én nyertem. kávé. utána újból nekifutok :))))

a dohányzóasztalt elfordítottam - vissza a méltó helyére. így ismét "felnőttes" a nappalink és már nem olyan mintha szorítottunk volna magunknak egy kis helyet egy játszóházban :) a lábam fenn, középen egy gyertya ég minden este... áááááh, mennyi minden múlik saját magunkon, na.

épp főznöm kéne, miután végre megjártam ma tatabányát is... (ez egyébként érdekes ügyfél lesz... :)))) de nincs kedvem, mert olyan fények vannak, amelyek kávéra és egy kicsi ablakon kibámulva gondolkodásra invitálnak, semmiképp sem hús szabdalásra meg ehhez hasonló földi dolgokra. jáááj.

imádom ezt a kuckózós fényt.

tegnap és holnap között

minden csak más dolgokhoz viszonyítva kap értelmet...
gyerekkorom óta rajongok a csillámporért. vannak ilyen képek a fejemben, ahogy kisgyerekként angliában az iskolában ünnepeltük a karácsonyt... és minden csupa csupa csillámpor volt mindig, kézműveskedtünk is vele, egyszerűen imádtam.
és amikor meglátom a virágpiacon nagyobb kiszerelésben egy egész különös érzés fog el, egyfajta gyerekkori izgalom, mintha vsszarepülnék az időben és megint alig várnám, hogy csillámos legyen minden...

kicsit ilyen volt a tegnapi napom is. a születésnapom teljes tudatában vigyorogtam és jöttem-mentem egész nap, anyunál pedig szuper esténk volt, csodás ajándékokkal...:o)

aztán jött a MA. és valahogy a 38 évem teljes súlya nyomta a vállamat egész nap, ettől kifejezetten nem voltam ma tevékeny, inkább egy ilyen fura hangulatban maradtam már reggel ébredéstől kezdve... azt láttam magam előtt, mintha lehullott volna a CSILLÁMPOR a tegnapi napról és csak egy puszta - számban kifejezett - tény maradt a csillogás helyén.

ezen a napon gondolom túl kellett lenni :)

hétfődélben

tegnap éjjel kettőig dumáltunk. és ezeknek az éjszakába nyúló beszélgetéseknek olyan puha, meleg hangulata van... amikor lefeküdtünk, még mindig folytattuk. asszem kicsit álmos vagyok :)

egészen megdöbbentem, hogy bé mennyire erősen érez bizonyos dolgokkal kapcsolatban. pl. a költözés... szóval holnap veszek egy lottót. ez tűnik a legbiztosabbnak ebben a pillanatban :)

azt hittem most tudok írni, de mégsem. majd. talán ebéd után támad ihletem. bár a rendetlenség láttán inkább mással leszek elfoglalva... a doki kimondta, hogy szerintem már jól leszek, nem ad több gyógyszert. így kezdhetem a végtelen próbálkozást a rendteremtésre, éljen.

kívánság

elpakolva, felmosva. takarítás csak módjával. (nincs kedvem kiköpni a tüdőm.) takaró alá visszatértem. jöhetnek nézni a házat. és meg is venni.

néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha valaki bejönne simán közölné, hogy akkor meki ez kell és mikor tudunk kiköltözni. (hová??? :))) valahogy teljesen fatalista vagyok. hiszek abban, hogy akkor fogjuk eladni, amikor "eljön az ideje" és abban is, hogy nem tudunk "lekésni" semmilyen másik házat, mert ha lekéstük, akkor az nem a miénk volt. ezek a dolgok egyszerűen meg kell oldódjanak és kész.

ha végre felszárad, akkor elhaladok szépen reggelizni, mert arra még valahogy nem jutott idő és iszom utána egy kávét. azután pedig visszatérek a pihenéshez... ez a hűtő leeresztés tegnap... szuper vicces volt, elsősorban :)))) vinnyogva röhögtünk, amikor éjfél körül rájöttünk, hogy szó nincs arról, hogy "mindjárt készen leszünk". aha. fél háromkor. de akkor teljesen :))))) az egyetlen hátulütője az volt, hogy a köhögés miatt kicsit lefárasztott a dolog, de sebaj, majd kipihenem ma. remélhetőleg :) befejezek egy kis tennivalót és lehet, hogy még alszom is egyet. az gyógyít talán mind közül a legjobban.

ilyenkor mindig álmodozni támad kedvem... "az új házról"... igyekszem pontosan kívánni, megígérem :)