a és még valami

tanulj meg elszakadni.
másoktól.

home2

vazze, már egy hónapja nem írtam? megvolt az indok ám :)
lement a költözés és rá 2-3 napra a 100 fős esküvő... a fáradtságnak egészen új dimenzióit ismertem meg, de kjözben azt mantráztam, hogy sebaj, teher alatt nő a pálma meg hasonló baromságok. mellesleg sok munka miatt sose nyígjon az ember, a költözés meg? hát ezt akartuk!!!! tehát most nagyonboldog. igaz, sok sok minden van még előttünk, mire elnyeri azt a formáját, amilyet megálmodtunk... de sebaj. az ilyen alakítás a legnagyobb öröm. a kis lakás pedig? szerintem mi kihoztuk belőle a maximumot. nem mellesleg ismét olyan sok szeretetet kaptunk, hogy csak na, sok önzetlen segítséget... már csak ezért is megéri egy-egy ilyen esemény :D

gondoltam ezen a héten nekiállok akkor kirámolni mindent, takarítani, rendezkedni... majd belémnyilalt, hogy de mégsem. hiszen pénteken és vasárnap is van esemény... így irány a virágpiac, most itt ülök teli hassal és lövésem nincs hogyan oldjam meg a mosógépet. konkrétan mindjárt sírok. már nagyon nagyon kéne mosni... a rumli továbbra is uralkodik, de egyelőre szó nincs arról, hogy lenne idő akár csak a széleit megpiszkálgatni... amíg nem lesz 2 nap szabadom egymás után, addig a káosz lesz az úr a háznál.

alma szabályszerűen berepült pár napja, imádta, mindenre azt mondta, hogy gyönyörű, majd simán elaludt egyedül külön emeleten, ismeretlen helyen... basszus. szétesem a büszkeségtől. van olyan szeretet, amitől már lassan kipukkadok! imádom a kiscsajt :)

egyébként meg? még nem teljesen rendeződtek el az agysejtjeim, ezért nincsenek komoly, mélyenszántó gondolataim. a net csak úgy megy - jó lassan - ha a telefon a wifi, tévé még sehol, talán ma megoldódik és én igyekszem felvenni a harcot az álmossággal szemben. megmondom őszintén, hogy szívesen elmennék moziba, megnéznék egy jó krimit, vagy olvasnék egy nagy párnás kanapén egész nap. ilyen szintű vágyaim vannak. amelyek most teljesen elérhetetlenek ráadásul. ja és egy kávé. ez legalább megoldható.
az sem lenne rossz, ha megtalálnám a piros körömlakkom. vagy egy másik cipőt...

ma egyszerre ért pár jó és néhány kellemetlen élmény. azon gondolkodtam a virágok vízbe tétele közben, hogy tulajdonképpen nem tudom minek tárolunk szemetet. hiszen a kukát is elvitetjük minden héten, nem? akkor miért van tele az életünk szennyessel? miért nem szanálunk az ismerőseink között is? különben is, milyen szó az már, hogy ismerős? ha valakivel már találkoztam kétszer, azt ismerem? szerintem azt sem, akivel harminckétszer találkoztam. és az, akit én fel szoktam hívni néha, hogy hogy van, de az elmúlt két évben (!) még egyetlen egyszer sem kérdezett vissza: és te hogy vagy, eszter? hát mi a francnak tartok én fenn ilyen kapcsolatokat vajon?! kell ez nekem? szerintem nem.
és most nem az fb-ről beszélek, hogy ki kit jelöl meg. nem, idebenn, abban az izében, ami a mellkasodban dobog. öreg vagyok és önző. én már szeretnék kapni is, nem csak adni. az ilyen mértékű egyoldalúság különben sem egészséges.

de kicsit le is nyugodtam mostanában. igyekszem lépésenként venni minden akadályt, mert egyszerűen tudom, hogy egyszer csak túl leszek rajta. múlt héten is eljött a szombat... két éjszaka alatt összesen 4-5 órát aludtam, az ironman igyekezett meghiúsítani a dekorral való feljutásunkat, de mégis meglett minden. este HAZAjöttem, ettem és eldőltem a kanapén, a világ legjobb érzése volt: vége. megcsináltam. jól sikerült. most már pihenhetek... (éjjel 3-ig, amikor is lehet vissza indulni bontani, de az már kit érdekel térdig érő melegítőben, hálóingben és azon pulcsiban, szemerkélő esőben :))) ilyenkor eszembe jut a másik kurva okos "ismerősöm", akit szintén sokkal korábban kellett volna szanálni a belsőbb körökből, mert kétszínűnek és rosszindulatúnak bizonyult. szóval neki sikerült azt a baromságot mondania, hogy milyen jó nekem (???), mert a rendezvényről az elején leléphetek és nem kell végig maradnom. ez komolyan ennyire hülye? és előtte a virágpiac, a virágozás, a dekor elkészítése, majd hajnaltól a munka, utána a leszedés??? te jó ég. miért nem lett bányász inkább...?

na mindegy. ebben is fogjuk meg a jót: vasárnap délután 3-kor indultunk egy reggelizni (!), szuper hangulatban, mert ez aztán tényleg egyedi és megismételhetetlen volt :D (ill. egy darabig most nem ismételném, hihihi.)

de amikor azt írtam az előbb, hogy "hazajöttem" - így is gondoltam... alig egy hete vagyunk itt. és szeretem. és jókat alszunk és jó érzés és nem tévedünk el HAZA felé... én látom benne, hogy milyen lesz. és ez erőt ad megvárni addig bármilyen körülmények között is.

csak a fránya mosógépet tudnám már használni... hisz végre nem esik!!! :D

ráadásul elképesztő híreket kaptam tegnap - két irányból is :))))) mivel nem nekem kell ezeket megosztani, hanem az illetékeseknek, ezért itt sem írom most le konkrétan, legyen elég annyi, hogy úgy lobog a szívem, mintha a saját történeteim lennének, olyan öröm van bennem! láv láv láv

hasogat a fejem, ömlik az eső, de csak azt látom benne, hogy milyen hangulatos, kéne kakaót inni, mert esőben egyszerűen kell és különben is, végre írtózatosan kellemes a levegő hőmérséklete, imádom. ja, és még "locsolunk" is :D legalább nem császkálok el semerre és már elég jól haladok a sok ruha elpakolásával is... de komolyan filózom rajta, hogy mennyi értelme van költözés előtt nagyon sokat pakolni... nem tudom - de majd beszámolok róla :)))

közben cseng a telefon... nálunk lesz a megbeszélés... ááááááh :))))) irány rendet rakni még jobban :))))

izgalomban

én azt hiszem az, hogy mostanában szakaszosan írok, nem kifejezés. annyi örömet kiadok magamból a facebook mosolygók csoportjában... hogy szinte nem marad bennem a vágy, hogy ismételjek. ugyanakkor az nem is ismétlés lenne, hiszen úgyis csak itt eresztem bővebb lére a dolgokat... :)

szóval most bonyolítottam le szaz telefont a ház ügyében. ami egyébként teljes egészében átláthatatlan számomra. oké, jártam iskolá(k)ba, tehát nem mondom azt, hogy nem értem kb. mi újság, de nekem szent véleményem, hogy mindenki maradjon annál, amihez ért. márpedig én nem vagyok se ügyvéd, se bankos - és ami azt illeti, nem is akarok az lenni :) az ügyvédnek azért fizet az ember, hogy megoldja és én erre is vágyom: oldják meg a jogi részét és menjenek a dolgok a maguk útján - ennyi. a múltkori kb. kétórás megbeszélést is rezzenéstelenül ültük végig bé-vel, ill. max. visszafojtott röhögőgörccsel... na igen, ezért a házért bizonyos szempontból meg kell dolgozni, nem egy egyszerű adás-vételi szerződés és kész. valószínűleg százból egy pár lenne, akit ez nem zavar. na mi vagyunk ezek :)

mondjuk a helyzet finoman szólva is izgalmas. mert a munka zajlik tovább, közben ugyebár össze kéne csomagolni a komplett házat és költözni... az ügyvédnő a legutóbbi megbeszélésen mondta azért, hogy valószínűleg nem augusztus végén fogunk költözni... mondtuk neki mosolyogva: 'de, ez biztos... mert a saját adás-vételi szerződésünk alapján költöznünk KELL... a kérdés max. annyi, hogy HOVÁ" :))))) igen, még ezen is nevettünk. egy hónap van minderre, de bé szavaival élve: "megoldjuk" :)))))

na mindegy, szerintem ma este is okosabbak leszünk, mert mára is elő van irányozva egy újabb találkozó... ugyanakkor az is lehet, hogy nem leszünk okosabbak, mert az ügy eléggé bonyolult - de ez a legkevesebb. az ember kitűz egy célt, vannak álmai, szinte látja ezeket maga előtt: és ezeket el kell érni. az nem baj, ha ez picit bonyolultabb. na és? a lényeg a lehetőség, amit kaptál. azt kell megragadni és nyígás helyett jó erősen kapaszkodni belé - mert a probléma megoldható és akkor mi egészen testközelbe kerülünk egy olyan képhez, amit nem gondoltunk volna, hogy valaha meg tudunk ugrani... legalábbis nem most. szóval hajrá. és mi meg majd közben "megoldjuk" :))))

alma egyébként anyunál a héten. és elképesztően hiányzik. de nagyon nagyon. igyekszem előre dolgozni a jövő hétre, de ez nem kristálytiszta... így tudom, hogy akkor fogom az oroszlánrészét csinálni, amikor megint láb alatt lesz... de imádom, amikor láb alatt van :D kis drágaságom.

nagyonváromanyaralást

az gáz, hogy félig dolgozom, félig ejtőzöm a kanapén? :)
majdnem két órám van még, hogy minden kész legyen és rendet is rakjak, hogy este már csak a csokrokat kelljen csinálnom, amikor alma lefeküdt... mindjárt elalszom :) és izgulok. az esküvők, a virágok, a ház eladás... szerintem minden együtt, nem tudom.

kicsit így a fejem fölött csapkodnak most a hullámok... itt ülök a hortenziák mellett, így utólag nem is értem hogy vállaltam ezt be, mert csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz velük... holnap esküvő, kedden esküvő, bé-vel jól összevesztünk tegnap reggel és a tetejébe még délután bejelentette, hogy elmegy egy vitorlás versenyre 4 napra... pont ebben a "csúcs" időszakomban... szóval akkor vihetem magammal almát dolgozni, ami mindkettőnknek szuper lesz, a keddet még gőzöm nincs hogyan oldom meg, mert nem nagyon van itthon senki, aki elhozná az oviból. közben fokozódnak a ház körüli dolgok is, tiszta izgalom az egész. mindez megtűzdelve csomó szuper kerti partival és találkozóval, mint pl. a tegnapi csajos a szertárban, amit mérhetetlenül élveztem! :D szóval nekem most nagyon jó, de elég stresszes is egyszerre - úgy érzem lesz mit kipihenni a nyaraláson...

bé-vel jégcsapok a levegőben, remek lesz, hogy pont így megy ma el... remélem ez is megoldódik majd valahogy, de épp csak időt nem látok erre, hiszen már elindult dolgozni, du. 3-ra meg lenn lesz már balatonon. ha csak nem az utazótáskája fölött beszéljük meg... király.

artúr majdnem kapott egy kistesót :) de aztán megállapodtunk, hogy az ilyen és hasonló szerelmeket elnapoljuk költözés utánra... még mindig csuriban van minden testrészem... elképesztő lenne, ha tényleg minden összejönne :) kéretik drukkolni.

na induljak már el...

egy szerdai napon

most az van, hogy leültem egy percre pihenni... és azóta csak bámulok ki a fejemből. 36 fok, most jöttem haza, a lakás a feje tetején áll... és még mindent elő kéne készítenem holnapra. az élen még vagy 6 pompommal... hát nem tudom. inkább befeküdnék egy finom kék medencébe :D
a holnapot és a holnaputánt túl kell élni és ennyi. utána lehet megint pihenni kicsit.
remélem a lesötétített hálóban túlélni próbáló virágo is hasonlóan gondolkodnak :)

egyébként meg. izgulok. nem kicsit...