2012. május 22., kedd

kedd

a mai nap mérlege: egy finom kávé, egy (sajnos jogos) leb.szás felém, bocsánatkérés (szar érzés), egy spontán találkozó egy barátnővel, aki azt mondta a végére, hogy teljesen feldobtam, pedig nagyon szar időszaka van (nagyon jóóó érzés) és a kisszoba teljes kirámolása, majd miután rájöttem, hogy ez napokba telne, félig készen visszapakolása... de azért nagyjából látom a fényt az alagút végén. viszont egyet mondok, bárkinek aki költözik vagy építkezik... gondoskodjon péncéről, padlásról, garázsról, kerti sufniról, mert RÉMES, amikor nincs egyik sem és minden olyan "egyebet" is bent a lakásban kell tárolni valahol és valahogyan, amit egyébként tökéletesen elnyelne egy ilyen helyiség. csomó mindent csoportosítottam, kidobtam, elrámoltam szépen és rendesen - de sok van még, amivel sehol nem tartok - márpedig ezt egyszer kell jól megcsinálni... :o)

konkrétan olyan fáradt vagyok, mint aki lefutott egy fél maratont, de még vissza is kellett rámolnom legalább annyira, hogy a hálón át tudjunk haladni, így zs. elhozta nekem almát az oviból és mindjárt megyek utánuk... náluk aztán semmit nem fogok csinálni, csak kicsit ülök és nézek ki a fejemből egy kávé fölött, amíg a gyerekek sikítozva rohannak körbe. imádom ezt a kis almafejűt :o) a folyamatos rámolást nem szeretem.

sokat szoktam ezen filózni egyébként - három ember + egy kutya bazi sok mindent halmoz fel az évek során, naná, hogy az ember kinövi a lakást előbb vagy utóbb. a lomtalanítás és a szelektálás persze szuper ötlet és az is, hogy "ne gyűjtögess" (feltenné a kezét, aki TÉNYLEG nem teszi el a dolgokat és ezáltal maradéktalanul elfér?) - de valójában szerintem csak költözéskor képes az ember TÉNYLEG lomtalanítani... na meg a lakás csak bizonyos szintig tud a változó élethelyzethez alkalmazkodni. ide pedig ketten költöztünk be, sajnos már nem mindenben passzol az életvitelünkhöz... ettől függetlenül szeretem és örülök, hogy van persze. de ha adódik rá lehetőségünk, akkor keresni fogunk egy kicsit nagyobbat, más elosztásút. (alma már rajzolja "az új házunkat" - tele van szívárvánnyal. a kis pozitív, ezt jó jelnek veszem :))))

bé-vel csomót tudunk levelezni, chatelni, skype-olni és még telefonálni is, tök jó! remélem jól fog alakulni minden, majd szépen meglátjuk. hiányzik a feje neki is :)

zsibog a lábam a fáradtságtól. de az a fajta fáradtság, aminek van némi produktuma is legalább, és ez jó érzés. nem tudok most értelmes gondolatokat írni. majd talán este...

1 megjegyzés:

  1. felteszem a kezem.
    mégis alig tudom elpakolni a cuccokat. ezzel emeleti lakásban nem volt gond, úgyhogy arra jutottam, hogy a háztól lehet. itt valahogy sokkal több dologra van szükség.

    VálaszTörlés