2012. május 29., kedd

a sikerről

néha kicsit féltékenyen, irigyen, vagy mittomén melyik nem olyan jó jelzővel illessem, ahogy egyesek weboldalait nézegetem. ilyenkor teljesen életképtelennek és sikertelennek érzem magam, aki fényévekre el van maradva a saját életétől...

ugyanakkor nem tehetek róla, de elgondolkodtat az a plusz infó is, amit tudok a siker hátteréről... nevezetesen a bébiszittert, aki még akkor is ott van, amikor anya is, mert anya ugye dolgozik és nem nagyon ér rá... mert ezt már nagyon nagyon régen megtanultam, hogy olyan nincs, hogy valaki több időt kap ajándékba - valamitől el kell ehhez vennie. és akkor egy kicsit máris megkérdőjelezem a siker szócskát, főleg amikor visszaemlékszem rá, hogy ő maga mesélte milyen szar volt gyerekkorában, amire felnőtt fejjel is emlékszik, hogy az anyja ott ült tőle karnyújtásnyira, de soha nem foglalkozott vele, mert dolgozott és ő mennyire szerette volna elnyerni a figyelmét... és lám, most ő maga is - bevallottan - tök ugyanezt csinálja.

szóval itt ez a kis szó, hogy "siker", ami főleg a mai világban fordult ki önmagából teljesen és én néha a sötétben tapogatózom, hogy mit is tekintsek annak elsősorban és mitől éri meg elvenni ahhoz, hogy elégedett legyek a saját "sikeremmel"... de őszintén szólva nem mindig tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése