ha valaki most engem kérdezne meg hasonló helyzetben, azt mondanám, hogy ne tartsa vissza a bőgést, mert azt nem szabad. tessék csak szabadjára engedni és ordítva tombolva bömbölni, taknyos orral, csorgó nyállal, abszurd arckifejezéssel... mert az olyan felszabadító!

de én  most itt ülök összekucorodva, a könnyek állnak a szememben, nem akarom elengedni őket, mert mégis itt vagyok benn, bárki bejöhet, stb. egyszerűen csak szeretném megérteni, hogy nekünk miért nem jár egy jó hír végre? szeretném azt hinni, hogy ha mi jó emberek vagyunk, akkor megérdemeljük... pedig jól tudom, hogy az élet nem így megy. szomjazok valami jót... (erre csörög a telefon és felhív egy cég ki nem egyenlített számlák miatt... fasza :((((

kamion ül a mellkasomon.